A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Mód László: A szegedi bor megmérettetései. Borversenyek, szőlészeti-borászati bemutatók egy alföldi városban (1875-1938)
Mód László A szegedi bor megmérettetései A szegedi borok első vegyelemzése Minden bizonnyal a kiállítások, illetve a Szegedi Gazdasági Egyesület programja ösztönözhették Csonka Ferencet47 arra, hogy 1885-ben vizsgálat alá vegye a szegedi borok egy részét. Elhatározásában mindenféleképpen szerepet játszhatott az a már korábban említett felismerés, miszerint a borok analízisének többféle módszert, az érzékszervi bírálatot, illetve a kémiai elemzést szükséges tartalmaznia ahhoz, hogy a helyes ítéletet lehessen alkotni. A vizsgálat során a Wartha Vince által alkalmazott módszert követte, amelyet a kémikus korábban a Természettudományi Közlöny hasábjain ismertetett.48 A városi vegyész célkitűzéseit „A szegedi bor” című írásában a következőképpen fogalmazta meg: „Vizsgálataim különösen azon alkotórészekre terjedtek ki, melyek általán a könnyebb s igy a szegedi borokat is jellemzik. Az eredményről egyrészről a szegedi borok abszolút értékéről ad némi fölvilágositást, másrészről alapul szolgálhat, a helyi viszonyoknak megfelőleg, az okszerű borkezelés módozatainak megállapítására." (Csonka 1885, 3] Csonka Ferenc kísérletet tett a bor fogalmának meghatározására is, amit „a szőlő nedvének kiforrása által nyert szeszes folyadékként definiált. Megkülönböztette a „borhoz némileg hasonló hatású" italoktól, amelyeket a gyümölcsbor megnevezéssel illetett. A vizsgálatainak eredményeit összefoglaló írásában a szőlő- és a bortermelés múltja, tradíciói iránti 47 Csonka Ferenc (1848-1940) felsőfokú tanulmányainak befejezését követően hazatért szülővárosába, ahol 1877-ben a szegedi állami főreáliskolában kapott állást. 1884-től a vegyvizsgáló hivatal vezetését is felvállalta. A Szegedi Híradó illetve a Szegedi Napló hasábjain megjelent írásaiban rendszeresen foglalkozott a város köz- gazdasági és közegészségügyi viszonyaival, ugyanakkor tanulmányokat állított össze az élelmiszerhamisítási és vegyvizsgálati problémákról. Behatóan foglalkozott a szegedi paprika vizsgálatával is. (Bátyai 1987,85-113) 48 Meggyőződése az volt, hogy az alkotórészek alapos vizsgálata, elemzése nyújthat valóságos képet a borok értékéről. (Wartha 1881, 487) érdeklődéséről is tanúbizonyságot tett, hiszen rövid áttekintést nyújt a hazai, illetve a szegedi szőlészet-borászat fejlődéséről. Csonka Ferenc a bor alkotóelemeiről is részletes jellemzést adott, amelyek közül a borszeszt, a különböző típusú savakat (pl: borsav, csersav, almasav stb.], a cukor- és az extarcttartalmat, illetve a színanyagokat mutatta be. Kétféle illatanyagot különített el, amelyek közül az egyik a szőlőfajtából származik, a másik pedig az erjedés során alakul ki. (Csonka 1885, 3-5] Csonka Ferenc a vizsgálati eredmények összefoglalásán túl a boroknak az emberi szervezetre gyakorolt hatásáról is értekezett, amelynek során ismertette a különböző, gyakran egymásnak feszülő álláspontokat is: „...míg némelyek jónak, szükségesnek tartják, addig mások határozottan káros hatásúnak nyilvánítják. De legyenek bármily eltérők is a vélemények, mégis mindannyian megegyeznek abban, hogy a szeszes italokat a szükséges tápszerek közé sorolni nem lehet: hatásuknál fogva inkább a gyógyszerek közé tartoznak: valóban nem egy beteg Tokaj életet adó nedvétől várja fölgyógyulását." (Csonka 1885, 6-7) A borfogyasztás kedvező hatásait a következő módon összegezte: „Vannak percek az emberi életben, midőn a szív nyomott hangulatban van, midőn a működése ellen fönnálló akadályok nagyon fokozódnak s midőn a vér lassan áramlik az élet központjai, az idegek és izomrendszer felé. Ily pillanatban a borszesz üdítő hatással van. Fölszabadítja a szivet a lehangoltságából, élénkebb véráramot küld a csüggedt szervekbe; emeli az anyagcserét és ideiglenesen hasznára válik az embernek." (Csonka 1885, 8) Az elemzés a Felmayer Lajos (1883-as, kétféle 1884-es szatymazi fehér, 1884-es szatymazi siller), a Várady Ignác (1884-es évjáratú alsóvárosi fehér), a Hoffer Endre (1884-es évjáratú szatymazi világos siller), a Szekerke József (válogatott szőlőből készült, 1884-es vörös, 1884-es fehér, vörös óbor), a Rigó Endre (1884-es szatymazi gránát siller), a Rényi Gyula (Kászonyi-hegyből származó 1884-es fehér, 1883-as illetve fehér bor fekete szőlőből), a Katona András (1884-es alsóvárosi 493
