A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Mód László: A szegedi bor megmérettetései. Borversenyek, szőlészeti-borászati bemutatók egy alföldi városban (1875-1938)
Mód László A szegedi bor megmérettetései csoportját jelentette. Az életkor szerinti osztályozást természetesen kiegészítette a szín szerinti elkülönítés is. A borászati szakirodalom a kóstolás folyamatát, lépcsőfokait is próbálta meghatározni: „...midőn az ember a poharat a szájához emeli, iparkodjék mindjárt a szaglás által is a bor zamatját s illatát felfedezni; (azért jó a bort a pohárban megrázni, mozgatni} azután ha a szájába vette, figyeljen: valljon a nyelv végét nem csípi vagy égeti-e? Itt érzi leginkább az erőt a szeszt, az általános ízt a nyelv hátulsó részével nyeldeklő vitorláival érezi az ember, az illatot, zamatot pedig s különösen a bor finomabb alkatrészeit az által, ha a nyelv tövével a szájpadlás felé emeli az ember a kóstolt bort, s végre a lenyelésnél azon érzésre kell figyelni, mely abban a perczben áll be, midőn a bor a nyeldeklőhöz (a gége vitorláihoz) ér. A szájba tovább tartani azért szükséges a próba bort, mert a száj melege által jobban kifejlik a szesz s zamat, s ekkor az jobban is észrevehető.”12 A bírálat során használt kellékekről, az ún. kóstoló topóról, illetve a kóstoló pohárról is viszonylag pontos leírást kaphatunk az 1880- as évek végéről, amikor a borleíró nyelvezet kialakulása, formálódása is nyomon követhető az egykorú szakcikkek segítségével: „Kóstoló lopóul legalkalmasabb a sima, cső alakú kóstoló lopó, melylyel egy pár pohár bort a teli hordóból ki lehet venni, a nélkül, hogy a hordóra felmenni, s a lopót szívni kellene. A kóstoló pohárnak pedig tiszta fehér üvegből kell lennie, hogy azon keresztül a bornak színe és tisztasága világosan meglátható legyen. És talpasnak, hogy az átadásnál pohár egész testének megmarko- lása által a pohár bepiszkolása elkerültessék. Továbbá igen jó, ha a kóstoló poharak a széles hassal és szűk szájjal bírnak, hogy a félig töltött bor szélesen elterülve, nagy területen bocsássa szabadon az illő anyagait, melyek a szűk szájban tömörülve, az orr által mind felfoghatók.”13 A borászati szaklapokban megjelent tudósítások szerint helyi jellegű borkiállításokat 12 Borászati Lapok 1859. szeptember 25., 308. 13 Borászati Lapok 1889. február 23., 49. Magyarország szőlőtermelő vidékein már az 1850-es évek végén rendeztek, ahol az általam vizsgált, szegedi példákhoz hasonlóan valamilyen borászati vagy borértékesítési társulat állt a háttérben. 1857. október 18-án nyílt meg az Erdélyi Gazdasági Egyesület bemutatója, 1858. május 30-án pedig Diószegen szervezték meg az „érmelléki verseny-bor kiállítást”.14 Ebben a tekintetben a tokaji borvidék is az élen járt, hiszen az említett időszakban a helyi „bor- mívelő társaság” is számos kiállítást rendezett, amelyeknek a célját is megfogalmazták a sajtó hasábjain: „...hatni a jobb és tökéletesebb borkészítésre és borkezelésre; a másik főczélja a borok nemeit megismertetni, arra a vevők figyelmét ébreszteni, s annak kelendőséget szerezni."15 Csonka Ferenc az 1880-as évek közepén, amikor a szegedi borok vegyészeti elemzését elvégezte, beszámolójában a következőképpen próbálta ezeknek az alkalmaknak a funkcióját meghatározni: „Az ilynemű kiállításoknak míg egyrészről céljok a fokozott eredmény hű tükrét bemutatni: addig másrészről a helyi viszonyoknak megfelelő termelési módozatok megállapítása mellett buzdítani, a nemes versenyt kifejleszteni legfőbb feladatuk.” (Csonka 1885, 10) 1885-ben a Szegedi Híradóban közzétett felhívás azt emelte ki, hogy a Szegedi Gazdasági Egyesület a kiállításokkal a „termelők nemes versenyre kelését", illetve a szőlőbirtokosok és a borkereskedők érdekeit kívánta elősegíteni: „A kellő intézkedések minden irányban megtétettek, hogy a kiállítás kitűzött céljának megfeleljen. Termelőkön tehát most a sor, hogy a kedvező alkalmat fölhasználják és saját érdekükben hozzájáruljanak a gazdasági haladás munkájában; hisz- szük, hogy szőllőtulajdonosaink nem fognak közönyt tanúsítani a verseny iránt. A kereskedők üzleti érdeke kívánja, hogy a borvásáron megjelenjenek és szemlét tartsanak a kiállított borok fölött, esetleg vételeket kössenek; ha az érdekelt osztályokból mindenki tehetsége szerint iparkodik a közügyet szolgálni, remélhető, 14 Borászati Lapok 1858. május 30., 174. 15 Borászati Lapok 1859. december 12., 398. 484
