A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Szeverényi Vajk - Priskin Anna - Czukor Péter: Csanádpalota-Juhász T. tanya késő bronzkori erődített település feltárása - előzetes jelentés a 2011-2013. évi ásatások eredményeiről
Szeverényi - Priskin - Czukor Csanádpalota - Juhász T. tanya késő bronzkori erődített település feltárása származik, az árkokból csupán 1258 tétel került elő. Arányaiban kissé más a fémanyag megoszlása: 21 darab került elő árkokból, 31 darab gödrökből vagy egyéb objektumokból származik. A kerámia leletanyagban jól megkülönböztethető a durvább kivitelezésű, általában vörösre, narancssárgára égetett, nagyobb kerámiazúzalékkal soványított házi kerámia. Főleg nagyméretű tálak és tárolóedények töredékei tartoznak ide, melyeken gyakori az ujjbenyom- kodás, illetve az ujjbenyomkodással tagolt bordadísz. Az esetek egy részében az edények felszíne simított, máskor durvított vagy kezeletlen. A finomabb, vékonyabb falú, díszített edények felszínén sokszor megfigyelhető a grafit használata. Általában gyakoriak a bronzkori objektumokban a behúzott, néha síkozott vagy turbántekercses peremű tálak töredékei. A forma általánosan jellemző már a középső bronzkor utolsó fázisától, és továbbél a késő bronzkor során is. A síkozott és turbántekercses peremdísz viszont jól jellemzi az urnamezős korszak kezdetéta Dunántúlon (pl. Patek 1968,102,Taf. 6.28-29, 31) és a Pre-Gáva korszakot az Alföldön (pl. Trogmayer 1963, Taf. 11. 8, Taf. 14. 8, stb.; Hellebrandt 1990, 3. kép 2, 4-5, 5. kép; V. Szabó 1996, 26, 8. kép 10, 22. kép 1-2, stb.). A 23. objektumból került elő egy kívül-belül vörös, törésfelületén világosszürke színű, jól kiégetett, ovális testű, tölcséres nyakú, majdnem ép egyfülű korsó. Letört füle a perem fölé húzott lehetett, hasa kissé öblösödő (15. kép 1). Elterjedt edényformának számít az Alföldön (pl. Kállay 1986, 3. kép 6) és a Dunántúlon egyaránt (pl. Patek 1968, Taf. 64. 1, Taf. 70. [középen]; Ilon 1996, 8. tábla 3), a BD és HA1 periódusban. Ugyanebben az árokban látott napvilágot egy kívül-belül fekte színű, néhol vörös foltos, vékonyfalú, majdnem teljesen ép bögre. Oldalán eredetileg három darab, a füllel együtt szimmetrikusan elhelyezett bütyök volt, melyből kettő letört. A perem fölé felhúzott fülnek csupán a csonkja maradt meg. Az edény alsó része csonka kúp alakú, hasi törése éles, nyaka enyhén ívelt, pereme kihajló. Vállán a bütykök között karcolt vonalkötegekből álló, V-alakú vonaldísz látható, felette bekarcolt, kettős girland minta fut körbe (12. kép 3). A 101. objektumból került elő egy hasonló, kívül fekete, néhol vörös foltos, belül sötétbarna színű, vékony falú, kissé kihajló peremű, töredékes bögre (13. kép 1). Oldalán a szalagfül töredékesen maradt meg. Hasa enyhén öblös, alja egyenes, füle a hasra támaszkodik és a perem fölé húzott. A hasa függőleges és ferde, fordított V-alakú vonalkötegekkel, valamint bütykökkel díszített. A bögreforma gyakori típus a BD-HA1 korszakban az Alföldön, bár bütyökkel díszített változata ritkább. Ismert például a debreceni edénydepóból (Poroszlai 1984, 1. tábla 1, 4-6). A díszítés hasonló bögréken előfordul többek között Debrecen (Poroszlai 1984, 4. tábla 1) és Gyüreg/Giroc-Mescal (RO) lelőhelyeken (Szentmiklosi 2009, Pl. 67.1-2, 4). Az 23. árokból előkerült egy kívül-belül narancsvörös-barna, törésfelületén fekete színű, jól kiégetett, vékonyfalú bögre töredéke is. Magasan a perem fölé felhúzott szalagfüle az enyhén kihajló peremhez csatlakozik. A bögre vállát csoportokban rövid, függőleges bevágások díszítik (14. kép 2). E bögre is jellegzetes típust képvisel a BD-HA1 korszakban. Formai párhuzamai megtalálhatóak például a bat- tonyai (Sz. Kállay 1986, 4. kép 3), az igrici (Hellebrandt 1990,7. kép 3) és a tiszapüspöki edénydepókban (V. Szabó 2004b, 11. kép 46). Ugyanebből az objektumból ismerjük egy kívül-belül vörös és világosbarna, törésfelületén szürke színű, vékony falú, kicsit nyújtott testű csupor perem- és oldaltöredékét. Hasa besimított négyszeres girland motívummal dísztett, rövid pereme enyhén kihajlik, a füle felhúzott szalagfül lehetett (14. kép 1). Elterjedt edényforma a BD és HA1 periódusban a Dél-Alföldön, megközelítő párhuzama többek között Bégaszuszány/Susani (RO) halomsírjából (Stratan - Vulpe 1977, Taf. 6. 97, 99) és Temesvár-Újtesöld/Timi^oara-Fratelia (RO) lelőhelyen került elő (Gumá 1993, Pl. 16.1). Különleges darabnak számít két peremtöredék. A 279. objektumból kerültek elő egy 47
