A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Kerekes Ibolya: A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században
Kerekes Ibolya A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században keresték az együttműködést. Később már olyan települések vezetőivel is felvették a kapcsolatot, ahol újdonság volt ugyan a gyékényfonás, de a helybeli asszonyok hajlandóságot mutattak az üléslapok készítésére. Az 1970-es évek végén nyolc megye (Csong- rád, Békés, Hajdú-Bihar, Borsod, Szabolcs- Szatmár, Szolnok, Bács-Kiskun, Győr-Sopron) száznál több településén készültek a tápai szövetkezet számára befont üléslapok. Ördög Antal egy vele készült riportban férfiasán meg is jegyezte: „Ilyen szétszórt asszonytömeget mozgatni nem kis felelősség.” (JAKAB 1968) A jelentkezőket néhány hetes tanfolyamokon Tápéról kiküldött asszonyok tanították be. Az alapanyagot és a fakereteket a szövetkezet biztosította számukra, és gondoskodott az elkészült termékek elszállításáról. A gyékény mellett hamarosan már sással és szalmával is fontak be kereteket. Ennek oka nem csak a gyékény beszerzésének nehézségében keresendő, hanem abban is, hogy Magyarországtól nyugatra inkább a sást és a rozsszalmát ismerték, használták, ennek megfelelően adták a megrendeléseket. A bedolgozók munkáját az adott településen élő részlegvezetők irányították. Ők adták ki az anyagot, tíznaponként ők vették át az elkészült termékeket, fizették ki az értük járó bért. „A szépen megfont székaljat a kapitalista céggyárosok viszik, mint a cukrot - nyilatkozta egy egyeki (Hajdú-Bihar m.) bedolgozó. - Úgy halljuk, a franciák templomaik ülésébe építik be." (SZALAI1980) Az átvevőhelyeken és Tápén is szigorúan vették a minőségellenőrzést, mert nem akarták elveszíteni a nagy bevételt jelentő, valutával fizető külföldi megrendelőket. Minden üléslapon ott volt a készítő neve. Ha fonása nem volt elfogadható, késsel belevágtak, és visszaküldték a feladónak. 1977-ben a 2772 főt foglalkoztató Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet után a tápai volt a második legnagyobb az országban a maga kétezer főt meghaladó taglétszámával. (KUCZKA 1978. Vö. BERNULA 1981, 118) A szövetkezet tevékenységi köre időközben sokrétűvé vált, jelentősen átalakult. A korábban kizárólag gyékénnyel foglalkozó szövetkezet előbb az üléslapok és a gyékénynyel bekötött bútorok gyártására asztalos-, kárpitos-részleget hozott létre, majd a kereslet csökkenése miatt új ágazatokkal - varrodával, vasipari termeléssel - egészítette ki munkáját. Ezek viszont rövid időn belül háttérbe szorították a falu hagyományos, gyékényszövő háziiparát. Új idők új szelei 1981-ben egy kormányzati döntéssel megszűntették a Háziipari Szövetkezetek Országos Szövetségét. A szövetkezeteket együttesen az addigi felettes szerv, az Országos Kisipari Szövetség (OKISZJ területi szervezeteinek felügyelete alá sorolták. Az országos szövetség nélkül azonban háttérbe szorult a háziiparosok képviselete, érdekvédelme. Ekkorra már lassan kiöregedtek azok a korábbi vezetők, akik még nagyszüleiktől, szüleiktől maguk is megtanulták a gyékényfeldolgozást. A helyükre újonnan kinevezett vezetők nagy részét kizárólag párt- politikai elkötelezettségük alapján választották ki. Ők a megrendelések számának drasztikus csökkenésére megpróbáltak előre menekülni: a túlélés érdekében újabb és újabb termelési ágak bevezetésével, a helyi háziipari hagyományoktól idegen, ipari jellegű fejlesztésekkel, új üzemek létesítésével kísérletezek. Ám ezek a próbálkozások sem jártak hosszú távú sikerrel. Az 1989-ben bekövetkezett politikai és gazdasági változások az intézményrendszer teljes átalakulását eredményezték. A Népművészeti és Háziipari Vállalat megszűnt, boltjai az 1990-ben megalapított Folkart Népművészeti és Kereskedelmi Rt. kezébe kerültek. Hol hosszabb, hol rövidebb ideig tartó halódás után végleg megszűntek a szövetkezetek.21 Előbb gazdasági társaságokká alakultak, felaprózódtak, majd 21 Egyedül a textillel foglalkozó hevesi (Heves m.j élte túl az egykor vágyva vágyott politikai és társadalmi fordulatot. Ma csupán ők viszik tovább - példaértékűen - a háziipar több évtizedes hagyományait. 467
