A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Kerekes Ibolya: A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században
Kerekes Ibolya A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században A szegedi közjóléti szövetkezet 1942 őszén állami megrendelésre százezres nagyságrendben készíttetett gyékénycsizmákat, amelyek aztán az orosz frontra vezényelt magyar katonák téli felszerelését egészítették ki. A csizmakészítés munkadíjaként három hónap alatt közel félmillió pengőt fizetettek ki. A gyékényfeldolgozással kapcsolatos szociális munka- programról a Délmagyarország is beszámolt. „Ennek a munkának következtében - jegyezte meg a hírlapíró - [...] annyira megjavult a foglalkoztatott munkások életnívója, amire csak egy példát említek: Tápén az elmúlt hónapokban a gyékénycsizma készítés jövedelméből körülbelül kétszáz zománcos tűzhelyet állítottak be a szegény parasztházak konyhájába, ahol eddig szabadtűzhelyen főztek."7 A gyékénycsizmák sikerén felbuzdulva a szegedi szövetkezet - feltehetően az ONCSA és a Háziipari Központ együttműködésének köszönhetően - kísérletekbe kezdett. „Elkezdték tanulmányozni a gyékényt, kísérleteket folytattak le, s ma már valószínűnek látszik, hogy a gyékény megfelelő megmunkálása által olyan anyagot fedeztek fel, amit a háziipar a háború befejezése után is szinte korlátlan lehetőségekkel tud majd felhasználni. [...] Mindezeknek a kísérletezéseknek és előkészületeknek szervezője és irányítója egy rendkívül nagy agilitásu fiatal ember, Fekete Károly, aki a gyékénycsizma készítést is szervezte és lebonyolította. Gyékényszálakkal van tele az íróasztala s mutatja a döntő fontosságú felfedezés eredményét, egy jelentéktelennek tűnő gyékényspárgát.” Fekete Károly és munkatársai azt remélték, hogy a gyékényt - a kenderhez hasonlóan - fonallá feldolgozva „torontáli módra” szőnyegeket tudnak majd szövetni. Akkor még úgy tűnt, hogy a fonalat rövidesen nagy mennyiségben és olcsón tudják előállítani, a belőle szőtt szőnyeg pedig „a hihetetlenül olcsó termelési költségek mellett a szociális munkáltatás útján kerül majd forgalomba, rendkívül olcsó és előreláthatólag nagyon kelendő lesz." A színezett 7 A szövegben említett zománcos tűzhely gyári készítésű, vasplatnis, sütővel ellátott tűzhelyet jelent. (O.T. 0.1942.) gyékényfonalak és az abból készítendő tárgyak fejlesztése közben egy másik irányba is elindultak. A katonai célokra készített gyékénycsizmák adták az ötletet más típusú lábbelik kikísérletezésére. Gyékényfonalakból, -fonatokból és -szalagokból készült papucsokról, gyermekcipőkről és „a legdivatosabb, úgynevezett japán sarkú" női cipőkről tesz említést a cikkíró. „A cipők nyári használtra valók, s mire elérkezik a szezonjuk, tízezerszámra állnak majd a kereskedelem rendelkezésére. Minden pár a háziiparban foglalkoztatott kisemberek kézi munkája. [...] ha ezek a kísérletek eredményre vezetnek, még mutatósabb lesz a szociális munkaprogram keretében készült gyékény divatcipők ízléses formája.” (O. T. 0.1942.) A cikkben bemutatott fejlesztéseket nem tudták befejezni, így azok nem válthatták be a hozzájuk fűzött reményeket sem. 1944-ben, az orosz csapatok bevonulásával közbeszólt a történelem. A korábban jól működő intézmények munkája leállt, országos és helyi vezetői közül többen a harcok áldozatává váltak vagy elmenekültek az országból. A háziiparosok számára nem a kereset kiegészítés, hanem a túlélés lett a legfontosabb. Gyékényfeldolgozó háziipar a 20. század második felében A II. világháborút követő újjáépítés során nemcsak az épületek romjait takarították el, az intézményrendszert is átalakították. Hamarosan megkezdődött a háziiparosok számbavétele, újra felállították a megyei Háziipari Felügyelőségeket és rövid ideig folytathatta munkáját a Magyar Háziipari Központ is. Az ennek jogutódaként létrehozott Országos Háziipari Tanács vezetését 1947-ben a frissen kinevezett államelnök felesége, Tildy Zoltánné vette át. Vezetői posztja nem volt hosszú életű: a Tildy-házaspárt 1948 augusztusában házi őrizetbe helyezték, ezzel majdnem egy időben a Háziipari Tanácsot is megszűntették. Helyette megalapították az Állami Háziipari Részvénytársaságot, amely alig 459
