A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Kerekes Ibolya: A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században
Kerekes Ibolya A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században 11490-en vettek részt. A tanfolyamok szervezői gazdasági egyesületek, vármegyei mezőgazda- sági és iparfejlesztő bizottságok, népművelési egyesületek, közjótékonysági egyletek, földmíves iskolák, gazdasági ismétlőiskolák, vagy épp önállóan tevékenykedő, ún. gazdasági szaktanárok voltak. A gyékénnyel is foglalkozó tanfolyamok helyszíneit és témáit áttekintve világosan látható az a következetes állami irányvonal, hogy egyre több faluban jelenjenek meg a szakoktatók, a tanfolyamokon megszerzett tudással hozzásegíthessék a vidéki lakosságot az önellátáshoz és a kenyérkeresethez.5 Említést érdemel, hogy a nagyszámú falusi tanfolyam mellett elvétve egy-egy szakmai képzést adó városi iskolába is bebocsátást nyert a gyékény. Ilyen volt például a Szegedi Nőipari Egyesület által fenntartott nőipariskola, ahol a gyakorlati szaktárgyak között - mint a fehérneműszabás, kézzel és géppel varrás, vasalás, fehérhímzés, selyemfestés, bogozás, vertcsipke-készítés, Richelieu-hímzés, ezüstfiligrán munka - helyet kapott a sásfonás is. Az 1910/1911. és az 1911/1912. tanévet megörökítő évkönyvekben találunk adatot arról, hogy Wilhelm Ella „rendes tanítónő és okleveles kézimunka-tanítónő" áldásos tevékenységének köszönhetően ezzel az ismerettel is gazdagodtak az ide járó, 12. illetve 14. életévüket betöltött leányok. Esetükben természetesen nem ezen a tantárgyon volt a fő hangsúly, és nem is a téli háziipari tanfolyamok tananyagára kell gondolnunk. A növendékek munkáit felsoroló kimutatásban a sásfonás címszó alatt „különféle kosarak", munkakosarak, kalapok, „virág- állvány, bonbonier, jour készlet és necessair" szerepelnek. A mezőgazdaságban használt eszközök és a háztartások számára készülő hagyományos tárgyak mellett jelen volt tehát egy, a polgári ízléshez alkalmazkodó irányvonal is.6 A kormányzati intézkedéseknek köszönhetően a 20. század első évtizedének közepére jelentős fejlődést tudhatott maga mögött a 5 Gazdasági téli népies előadások ... 1908. 6 A szegedi Nőipari és Háziipari Egyesület évkönyve ... 1911, 34-36; 1912,25. háziipar. Ez a fejlődés torpant meg az 1. világháború kitörésével. Amíg korábban otthon akarták tartani és j övedelemhez juttatni a falusi népességet - hogy ne adja fejét „kóborlásra” vagy kivándorlásra -, most ezreknek kellett elhagyniuk otthonukat, hogy a haza szolgálatába álljanak. A háziiparról a hadiiparra terelődött a figyelem. Aztán hamarosan újra előkerült az ágazat, mint a foglalkoztatás egyik lehetősége. Hadirokkantak, -özvegyek és -árvák számára szerveztek tanfolyamokat, hogy megváltozott élethelyzetükben se maradjanak kereset nélkül. Ebben az időszakban egyes háziipari termékek kifejezetten a hadsereg számára készültek. Közéjük tartoztak például a korábban egyetlen lajstromban sem említett, az anyag jó szigetelőképességét kihasználó szalma- és gyékénybakancsok, amelyeket főként őrszolgálatot ellátó katonák használtak. Az I. világháború utolsó éveiben kitört forradalmak, majd a trianoni békediktátum okozta sokk egy időre háttérbe szorított számos, korábban fontosnak tartott törekvést. Az átalakult földrajzi és társadalmi környezetben az ország felzárkóztatását célzó intézkedések között mégis - szinte azonnal - szerepet kapott a háziipar. Immáron nemcsak a paraszti, de a nemzeti önellátás egyik lehetőségét látták benne. Igyekeztek tudatosítani a vidéken élőkben is, hogy Magyarország „feltámasztásában" mindenki fontos, mindenki hozzáteheti a maga munkáját. A földművelésügyi minisztériumban ekkoriban létrehozott Háziipari Osztály az ágazat ügyeinek összehangolásáért volt felelős. 1925-ben felhívást intéztek a felügyeletük alá tartozó kamarákhoz: gyűjtsék össze a háziiparra vonatkozó adatokat. Walko Lajos miniszter Csák-Ehenreich Viktor számvevőségi főtanácsost nevezte ki a háziipari ügyek referensévé. Csák maga is végiglátogatta a kamarákat, konzultált a vezetőkkel, személyes tapasztalatokat gyűjtött az egyes vidékek háziiparáról. A felmérések összesítése után megállapították, hogy az azonos csoportba sorolt cirokseprű-kötés- sel, raffia- és gyékényfeldolgozással összesen 3 775-en foglalkoztak. Ez a létszám is nagyrészt a szegedi és a soproni iparkamara területére 457
