A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Fodor Ferenc: A delibláti homokpuszta haszonvételei
Fodor Ferenc A delibláti homokpuszta haszonvételei Itt voltak üres német házak, abban laktak. Földön aludtak, szalma volt leterítve. Asszonyok, emberek. Akkor lehetett keresni. Nem adtak sokat, pár dinár volt, két-három dinárt fizettek akkor még. Csak kerestünk. Télen át összejött. Nyáron mentünk a szőlészetbe. Télen, mikor nagyon megfagyott, tizenöt-húsz centiméterre - nem lehetett áttörni az ásóval - akkor nem dolgoztunk. [...] Ez tartott vagy húsz évig. Azóta az akácosok ki lettek vágva. A fenyő és a hárs nem. Most be van kerítve dróttal az egész erdő, hogy a vadak ne jöjjönek ki. Meg ne menjenek be vadászni. Az út keresztül megy az erdőn. Van kapu és be lehet menni. Szép. Külföldi vadászok jönnek ide. Nagy pénzeket adnak egy szarvasért, őzért, vaddisznóért. Nagy terület. így tizennégy-tizenöt kilométer széles lehet. Emígy meg hetven kilométer hosszú, ahogy mondták. Az egész puszta közepe üres. Az egész pusztán mindenütt volt szőlő. Most, mióta ez a háború kezdődött, sok mindent lehetett gyűjteni belőle. Venyigét csak a szőlővesszőnek mondtuk. Emez rőzse volt, vagy pedig gally. A kenyeret mindkettővel sütötték. A rőzse vékonyabb ágak voltak, kévébe összekötötték bodzavesszővel. Egy fajta fa az is. De nem nő vastagra. Méter, másfél méter magasra megnől, bodzavesszőnek mondjuk. A végét meghajtottuk, megtekertük és bekötöttük. A rőzse hosszabb volt, mert a venyigét azelőtt nem hagytuk ilyen hosszúra. A rőzse egymásfél méter hosszú volt. Baltával gallyaltuk a fákat le. Télen csináltuk. Vettük a parcellákat, adták el. Mindenkinek ki kellett pucolni a saját parcelláját. Akkor még tuskóstól szedték, nem úgy mint most, hogy tuskóról levágják. Nagy munka volt. Egész télen jártuk egy parcellába. Egy parcella két-három-négyszáz szögöl volt. Voltak nagy tüskök, vastag akácfák. Némelyikkel az ember egész nap elbajlódott. Mikor kidőlt a fa, kézi keresztfűrésznek neveztük, azzal vágtuk le a tuskót és daraboltuk le a fa derekát. Tisztán kellet hagyni azt a területet. Nem kellett újból ültetni. Az akác kihajtott, merta gyökerek maradtak, az kihajtott. A fát vittük a piacra. Télen át szánkókkal minden piacra mentünk. Megvolt, hogy hol volt a környékbe piac. Másutt, erre észak felé nincs erdő. Áfát hordtuk, meg a tuskót is. El kellett hasogassuk. Volt nagy vaskalapács, ékek voltak vasból. Föl a szánkóra, három mázsa ha fért rá. Mentünk, voltak hófúvások, sokszor kellett pakolni. A fél falu ment akkor. Nem csak egy szánkó. Éjszaka egy órakor volt az indulás, sorba mentek. Amelyik akkorra nem hajtott ki, ahogy jöttek, akkor kiabáltak, hogy gyerünk. Az erdő alatt, ahol a hófúvások voltak fölborult. Mindenki megállt, fölhányták, mentek tovább. Bor mindenkinek volt a házban, vittek magukkal. Volt hogy nem adta el, lerakta a rokonnál, ismerősnél. Volt, hogy mikor jöttek vissza, elolvadt a hó. A lovak sárba húzták a szánkót. [...] Most is tart. Ma már kocsival hordják. Mostmár össze kell vágni teljesen a tűzre, két köbmétert raknak egy pótkocsira, utánfutóra. Vannak a faluban öt-hatan akik még most is foglalkoznak vele. Saját erdejükből is vágnak, meg bérelnek is. Az erdőt legeltették, mindent kihasználtak, amit az erdő adott."5 „Szoktuk szedni az akácmagot is. Lassan halad. Abból egy kilót összeszedni sok munka. Magasan is van. Szoktunk menni, ahol vágás van. Levágják az ágait, ott lehet szedni. Télen át, november, december, még január, február is. Egész télen át. A hüvelye ott marad tavaszig. Azt a hüvelyt szedjük. Van kitermelés, az erdésszel meg kell beszélni. Meg kell tenni egy kis pálinkát az erdésznek. A hüvely nehezen jön le, kézzel szedjük, de mikor már fagyok vannak télen, mikor már megfagyott, könnyebben letörik. Egész tavaszig szoktuk szedni. Azután kipattog ez a hüvely is és a mag könnyen kihullik. Ősszel nehéz, ki kell teríteni, taposni zsákokba, botolni még a zsákot. [...] Van, aki mostmár motorfűrészszel kivágja a fát. Többnyire Stihlek vannak. Az már jóba kell legyen mindenkivel. A mi területünkön van három erdész. Áfát azt otthagyják. Leszedi róla a magot. A kisebb fákat lehúzzuk. Szoktunk vinni horgot, kampót, amivel a szénát húzzák a boglyából. Traktorral hogy megyünk, a pótkocsiról szedjük. Magasabban van. Ma is csináljuk. Vannak sokan. A mag száraz kell 5 Odrobina Mihály (1933] 450
