A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kakucs Lajos: A doberdói fa. Giuseppe Ungaretti olasz költő 1916. augusztus 27-én írt háborúellenes versének tanúja a temesvári Bánsági Múzeumban
A doberdói fa Giuseppe Ungaretti olasz költő 1916. augusztus 27-én írt háborúellenes versének tanúja a temesvári Bánsági Múzeumban Kakucs Lajos 2013. május 27-én, temesvári kutatóutam alkalmával, a Bánsági Múzeum igazgatója, Dán Ciobotaru felkért, hogy legyek segítségükre a Történelmi Részleg régi raktárának rendezése során előkerült, nem törzskönyvezett tárgyak - köztük egy „vaskatona” és egy nagyobb méretű, öntöttvasból készült osztrák címer - eredetének tisztázásában. A Zoran Markov történész kíséretében megszemlélt osztrák címer valószínűleg a 61. számú temesvári gyalogezred (K.u.k. Infanterie- Regiment Nr. 61] székhelyeként is szolgáló katonai parancsnokság épületét jelölte. Eddigi ismereteink szerint az említett parancsnokság ezredzászlója az akkori Erőd (ma Lucian Blaga] utca 8. szám alatti, 1917. április 22-én megnyitott ezredmúzeumában volt elhelyezve, vele együtt az ezred zászlója, pecsétje és az úgynevezett San Martino-i asztal.1 Nincsenek pontos információink, de feltételezhetjük, hogy ugyanott őrizték a szakirodalomban a vaskatona és San Martino-i vagy doberdói fa néven ismert tárgyakat is. Az említett tárgyak közül a San Martino-i asztal későbbi sorsáról nincsenek információink. Lehetséges, hogy ma is a helyi katonai parancsnokság épületének valamelyik szobájában található. 1918 novemberében, az ezred felszámolásának napjaiban1 2 a katonai egység zászlója és pecsétje Dr. Berkeszi István, az akkori Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeumtársulat igazgatójának jóvoltából 1 TRÉT, 1917, XXXIII., Új Évfolyam, I-IV. füzet. 2 Kakucs, Lajos: Dr. Otto Roth und die Banater Republik. In: Banater Kalender, 2009, 98-101. megőrződött.3 Ugyancsak akkor került a temesvári Bánsági Múzeum tulajdonába a vaskatona és a San Martino-i, vagy doberdói fa, melyek valamilyen okból nem voltak az akkori törzskönyvbe bejegyezve. A vaskatona már a két világháború között is jelen volt az említett múzeum kiállítási termeiben, de a második világháború utáni kiállításokban - tévesen -, mint „középkori páncél” szerepelt. Tudomásunk szerint 1918 után teljesen feledésbe merült a San Martino-i, vagy doberdói fa, ezért fontos mindkét tárgy rövid bemutatása. Mielőtt erre rátérnénk, szükségesnek tartom néhány sorban vázolni a temesvári 61. gyalogezred történetét is. Annál is inkább, mivel az - eltekintve az ezred első világháború idején szolgált román ortodox papja, loan Ghetia unokája, Pavel Ghetia által a Banaterra- ban bemutatott fényképektől - teljesen ismeretlen a román közösség számára. Az 1788. április 25-én felállított, később a K.u.k. Infanterie-Regiment Nr. 61 névalatt ismert ezred parancsnokságának székhelye Temesvár volt. 1881-ben az ezred felvette Sándor orosz cár nevét. A hosszadalmas francia háborúk idején az ezred főleg az észak-olasz hadtereken tevékenykedett, majd 1813. augusztus 26-27. között a Drezda melletti harcokban szenvedett 3 A zászló leírását ld. Kakucs, Lajos: Câteva observatii si completäri ín legäturä cu cartea (catalogui)„Textile isto- rice din colectia Muzeului Banatului Timisoara secolele XVIII-XX. - steaguri, drapele, fanioane, steme, blazoane, ferpare, panglici." In: Analele Banatului, Seria nouä, Arheologie Istorie, XVIII, Timisoara, 2010, 882-387.; a pecsétét: Kakucs, Lajos: Sigiliile vechi al orasului Timisoara. Manuscris. 435
