A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sípos József: Az Egységes Párt szervezése és 1922-es tavaszi kampánya
Sipos József Az Egységes Párt szervezése és 1922-es tavaszi kampánya A főispánok nagyszerűen teljesítik kötelességeiket, komoly ellenzéki tömegek sehol sem lépnek fel, legalábbis nem számottevő sikerrel. Klebelsberg be sem fejezhette egészen jelentését, amikor Gömbös idegesen felugrott, és a következőket mondta: „A legnagyobb sajnálatomra nem tudom azonosítani magamat a belügyminiszter úr véleményével.” Ő ugyanis „túlzottan és indokolatlanul optimista. A helyzet egyáltalán nem olyan rózsás, mint ahogy ő előadta". Kijelentette: a választások vezetésében „súlyos hibák történnek”. Szerinte az országos központban és a vidéken is teljes a zavar. Ennek elsősorban az az oka - mondta -, hogy a belügyminiszter főispánjainak egy része teljesen hasznavehetetlen. Azok többsége nem követi a választási központ utasításait, és ahol kifejtenek is propagandát, ezt is olyan ügyetlenül teszik, hogy az „ellenzék malmára hajtják a vizet”. Kifogásolta, hogy a választások irányítása és a főispánok működése eltávolodik a szabad királyválasztó programtól. Ha a dolgok így mennek tovább, és a belügyminiszter továbbra is elmulasztja a legerélyesebb intézkedések megtételét - mondta -, akkor az „összeülő parlamentben a szabad királyválasztás elvének nem lesz többsége”. Gömbös beszéde alatt az IB tagjai egyre izgatottabbak lettek. Maga Klebelsberg is idegesen hallgatta, és amikor beszédének ehhez a részéhez ért szó nélkül felállt és eltávozott az értekezletről. A kínos szituációt Nagyatádi - aki az IB-n elnökölt -, úgy próbálta megoldani, hogy követeket küldött a belügyminiszter után, aki azonban a kapacitálások ellenére nem ment vissza. Ebben az izgatott hangulatban, de néma csendben folytatta Gömbös a beszédét, amelyben a főispáni kar egy részének a kicserélését követelte. Beszéde végén pedig indítványozta, hogy a választási harcok további részének intenzív munkájára való tekintettel az IB függessze fel működését, és hatáskörét ruházza át egy négytagú bizottságra. Ennek tagjai Bethlen miniszterelnök és pártvezér, Klebelsberg belügyminiszter, Nagyatádi Szabó pártelnök és Gömbös, mint ügyvezető alelnök legyenek. Ez az előterjesztés meglepte az IB tagjait. Tudták, e javaslat elfogadása után már nem fogják tudni befolyásukat érvényesíteni a választási visszaélések és a jelölteket ért sérelem területén. A belügyminiszter távozásának hatása alatt azonban senki sem szólalt fel, így Gömbös javaslatát egyhangúan elfogadták.19 Gömbös, a belügyminiszter elleni támadásával, a szabad királyválasztó program előtérbe állításával, és az ilyen programot vallók támogatását szabotáló főispánok kicserélésére tett javaslatával valószínűleg ügyesen kivédte Nagyatádi és híveinek ellene, illetve Bethlen ellen tervezett támadását. Hiszen az a látszat keletkezett, hogy Klebelsberggel és a főispánok egy részével szemben ő is védi a szabad királyválasztó elveket valló, de a paraszti érdekeket is képviselő agrár-demokrata jelölteket. így olyan helyzetet teremtett, hogy nem lehetett megbeszélni a Nagyatádi híveit ért választási sérelmeket, és elérte az IB feloszlatását is. Ebben a helyzetben érdekes és tanulságos Bethlen és Nagyatádi hallgatása is. Ez azt mutatja, hogy Gömbös ezt a lépését csak velük együtt megbeszélve tehette meg. Sőt! Lehetséges, hogy ebbe a taktikába beavatták Klebelsberget is. Ezzel megtörtént az Egységes Párt választási vezetésének a teljes centralizálása! Ezután már a négytagú bizottságban dőltek el a vitatott jelöltek, és azok közigazgatási és pénzügyi támogatásának fontos kérdései is. Ezért is ezekről a fontos „választási titkokról" - egyelőre - keveset tudunk! A Klebelsberg és Gömbös közötti ellentéteket kormánykörökből úgy próbálták cáfolni, hogy közöttük „nem személyi, hanem csak tárgyi ellentétek vannak”. A Világ ennek ellenére továbbra is azt állította, hogy közöttük súlyos ellentétek vannak. Megírták, hogy a „belügyminiszter nem teljesíti Gömbös kívánságait”. De elismerték: nem lehet megállapítani, hol van a határ, amely az erélyes intézkedések életbeléptetése tekintetében a két vitázó felet elválasztja.20 Az Egységes Párt IB üléséről kiadott 19 Világ, 1922. V. 5., 1-2. 20 Világ, 1922. V. 6., 1. 340
