A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Orbán Imre: „...gyülekezetünk egy rendes kis Ekléziává formáltassék...” A makói evangélikus leányegyház megalakulása és működésének első évei (II. rész)
Orbán Imre A makói evangélikus leányegyház megalakulása és működésének első évei január 6.) már nem találkozunk vele. Személye már előzőleg több jelentős dologban szerepelt, a gyülekezetét anyagilag is támogatta. Vezetése alatt - úgy tűnik -, kicsit hektikusan folytak az ügyek. Ez tükröződik a presbiteri ülések rendszerességében, a jegyzőkönyvek vezetésében. 16-20-21 hónapos intervallumok is előfordultak tanácskozások nélkül. 1820-ban például egyáltalán nem volt összejövetel vagy ha volt, az ott elhangzottakat nem rögzítették a jegyzőkönyvben. Vezetése alatt újra szabályozták az anyagi ügyeket, megoldották a fölmerült „nyelvi" ellentéteket, és ami talán a legnagyobb tett: fölépítették a gyülekezet saját imaházát. 1814. november 6-án Matusik Márton lett az új egyházfi, december 4-én pedig a megüresedett esküdti helyre Hankószki András került.42 Ezzel a Kormányzó Tanács személyében jelentősen kicserélődött, kulcspozícióiban pedig komoly változás állt be. Ez évekig így maradt. 1818-ban az építkezések kapcsán megindított gyűjtés alaposan megnövelte az anyagi kérdésekkel kapcsolatos föladatokat, ezért Fejér János inspektor az pénzügyek intézését Losontzi Sándor kurátornak adta át. Ő valószínűleg egyben esküdt is volt, hisz ezt követően csak öt esküdttel találkozunk, ő lehet a hatodik. Személycsere történt az egyházfi esetében is. 1818-ban már Vargha Pál a tisztség viselője. A korábbi egyházfik: Annóssy András és Matusik Márton tevékeny tagjai maradtak a közösségnek, jelen voltak a további közgyűléseken. Összességében megállapíthatjuk, hogy Makón Luther tanítása viszonylag korán, az 1530-as, 1540-es években elterjedt, de hívei hamar csatlakoztak a 16. század közepe táján Makón is létrejött református, illetve a valamivel későbbi unitárius gyülekezethez. Evangélikusok ezután a török háborúkat követő belső népességvándorlás kései hullámainak köszönhetően jelentek meg újból Makón. A rájuk vonatkozó első adat 1775-ből való. Számuk néhány tíz fő lehetett, jelentős részben fiatalabb férfiak. Arányuk később sem haladta meg a város népességének 42 Jegyzőkönyv 1812-1858., 6. 1%-át. Egyházilag a makói reformátusokhoz tartoztak. 1812-re érezték úgy, hogy leányegyházzá alakulhatnak. A gyülekezet alapját helyi csizmadiák adták, de a többi egyháztag nagy része is iparos volt. A város lakosaihoz képest a nemesi rangú, értelmiségi foglalkozású honorá- ciorok és az ún. armális nemesek aránya is jóval nagyobb volt közöttük, így a gyülekezet sajátos részét képezte a makói társadalomnak. További sajátság, hogy a közösség már csak a vándorlásra alkalmasság miatt férfi többségű, és az itt lakókhoz képest alacsonyabb átlagéletkorú. Körükben jóval nagyobb a vegyes házasságok aránya (32%), mint más helyi felekezeteknél. Ez vallási beolvadáshoz vezethetett. Az egyházi szolgálatokkal kapcsolatban ellentét alakult ki a helyi reformátusok és az evangélikusok között. A makói lutheránusok ugyanis a leánygyülekezet megalakulása után az ágybért már nem a református egyháznak, hanem a nagylaki anyaegyházuknak fizették, de az egyházi szolgálatokat (keresztelés, esketés, oktatás, temetés), továbbra is a reformátusoktól várták, akik ezt csak dupla díjazásért vállalták. Ez viszont azzal járt, hogy a kevés számú evangélikus közül többen a református egyházba tértek, így az új leányegyház az „elenyé- szés rémével” nézett szembe. Ezért próbáltak egy lelkésztanítót Makóra hívni, de ez anyagi okok miatt nem sikerült. Évente két alkalommal került sor istentisz- teltre: áldozócsütörtökön és advent második vasárnapján. Makó ugyan nagyrészt magyar anyanyelvű volt, de élt itt néhány szlovák és német atyafi is. A szlovákok azonban nem voltak hajlandó ágybért fizetni, ha az ő nyelvükön nem hallgathatják az istentiszteletet, pedig az úrvacsorát a magyar mellett áldozócsütörtökön „tótul”, advent második vasárnapján pedig németül is kiszolgáltatták. Sikeres gyűjtéseiknek köszönhetően 1819-1820-ban egy kis imaházat építettek. A gyülekezet lelkésze 1812-től KeblovszkyJános, nagylaki tudós tiszteletes volt. A leányegyház élete a továbbiakban is lendületesen fejlődött, ami elvezetett az önálló makói evangélikus gyülekezet 1854-es megalakulásához. 322
