A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Paluch Tibor: Rézkori sírok Makó határában
Paluch Tibor Rézkori sírok Makó határában állattartás irányába sem történt jelentős mértékű hangsúlyeltolódás (gyucha 2009, 350].13 A rézkori rövid életű, ideiglenes kis szálláshelyek nem szolgálhattak többé a halottak méltó nyughelyéül (bánffy-bondár-m. virág 2003, 132). A kora rézkori Alföld temetőit a kutatás korábban oly módon értelmezte, hogy a késő neolitikus nagy, állandó telepek elhagyásával a sírkerteket a rokoni szálak összekapcsolta, mobil, autonóm közösségek közösen, hosszú időn keresztül használták (gyucha 2009, 297). A rövid életű telepek helyett ezek a helyszínek váltak összetartozásuk szimbólumává (hegedűs 1977, 157; makkay 2004, 23). A jelenleg ismert adatok és a korábban felállított tétel 13 Ezeken a változásokon kívül azonban több esetben megfigyelhető foytonosság: lásd szilágyi 2008. között azonban komoly ellentmondás fedezhető fel. A teljes mértékben feltárt és legnagyobb tiszapolgári temetők sírjainak száma nem utal arra, hogy valóban egy adott terület kisebb lélekszámú közösségeinek tartósan, közösen használt nyughelyei lettek volna ezek a temetők. A sírszámok azt jelezhetik, hogy vagy ténylegesen több kisebb falu rokoni viszonyban álló lakói, vagy egy-egy, azonos telepen hosszú ideig élő, avagy telepeit gyakrabban felszámoló és más helyszíneken újra megtelepülő, de a temetőkhöz visszatérő, nagycsaládi alapon szerveződött közösség temette el halottait egy- egy sírkertben hosszabb perióduson keresztül (gyucha 2009, 297). 27
