A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Pópity Dániel: Egy késő avar kori teleprészlet Makó keleti határában (Az M43 30. lelőhely feltárásának eredményei)
Pópity Dániel Egy késő avar kori teleprészlet Makó keleti határában szájátmérőjének meghatározására (4. kép 4). Ezek alapján 9-25 cm közötti mérettel számolhatunk. A mért adatok gyakoriságából kiderült, hogy leggyakoribb a 14 cm nagyságú peremátmérő, míg a 20 cm feletti adat ritka. A kisebb peremátmérő felé az átmenet fokozatos csökkenést mutatott, kivétel viszont a 20 cm-es érték, ahol a statisztika szerint jelentős kiugrás tapasztalható. A fazekakhoz és csuprokhoz 37 db aljtöredék köthető, amelyekből 30 db esetében lehetett pontos átmérőt meghatározni. A mért adatok 6 és 14 cm között szóródtak (4. kép 5). A leggyakoribb a 9 és 11 cm nagyságú fenékátmérő, ennél nagyobb vagy kisebb átmérő száma fokozatosan csökkenést mutatott. Az edények testét vastag agyaghurkákból állították össze, amire a falvastagságban tapasztalható egyenetlenségek utalnak. Az így létrehozott falvastagság 0,6 cm és 1,3 cm között mozgott. A belső oldalon gyakran kivehetőek a hurkatechnikából adódó illesztések nyomai. Az erősen vagy csak közepesen kihajló peremet egy külön álló darabból a nyak belső oldalára illesztették, majd összedolgozták. A belső oldalon több esetben találkozni az eldolgozás nyomával kisebb-nagyobb redők, egyenetlenségek formájában. Egy aljtöredék belső oldalán agyagmáz bevonata maradt meg (8. kép 10), ami egy sajátos technika egyedüli emléke a leletanyagban. Hasonló megoldással találkozunk a szomszédos M43 31. lelőhely késő avar anyagában, ahol egy sütőharangnak meghatározott korongolt edény külső-belső oldalán találunk hasonló vaskos agyagbevonatot. A szerző számára egyenlőre kérdéses a leletanyagban csak elvétve felbukkanó, de ezekben az esetekben gondosan felvitt, a falvastagságot növelő agyagmáz gyakorlati szerepe a korongolt edényeken. A kérdés eldöntése további vizsgálatokat igényel majd. A fazekak és csuprok kategóriájába tartozó tölcséres vagy íves állású peremszélek kialakítása változatos, közös vonás a röviden kihajló megoldás. A peremszél a legtöbb esetben ferdén lecsapott vagy síkozott (5. kép 9; 10. kép 5). Ritkább az ívesen lekerekített kialakítás (6. kép 7; 7. kép 2). A peremszélek között több az ujjheggyel bordásra simított variáns (7. kép 3; 8. kép 3; 10. kép 8). Időnként határozott fedő horonnyal is találkozunk (9. kép 7-8). A felépített fazekak külső felületét korongon gondosabban elsimították. Ezután került sor a díszítések kialakítására. A fazekakon csak bemélyített díszítések kerültek elő. Ezek aránya azonban igen magas. 573 darab töredékből 405 töredéken figyeltünk meg valamilyen vonalas díszítést (71 %). Gyakorlatilag a fazekak teljes felületét díszítik. Egy esetben a peremszél belső oldalán is megjelenik a díszítés, mint azt a 14. objektumból előkerült, szokatlan, fésűsen böködött fazékperem mutatja (11. kép 1). A perem külső oldalának díszítésére a korongolt anyagban nem találunk példát, ilyen csak egy kézzel formált, de korongon utólag körbesimított töredék esetében fordult elő (5. kép 6). A perem belső díszítése számos késő avar kori telepen felbukkant. Csak példaképpen, hasonló töredékeket ismerünk többek között Veresegyház-Szent- jakabról (Mesterházy-Horváth 1983, 2. kép 8), Gyulaváriból (Liska 1999, 5. kép), Rácalmásról (Fülöp 1979, II. tábla 2), Kardoskútról (Rózsa 2002, 4. kép), Tiszafüredről (Garam 1981, 2. kép 1-4). A perem belső oldalán díszített edények szegényes mellékletű sírokban is megtalálhatóak. Ezeket a sírokat leleteik alapján általában az avar kor legkésőbbi időszakára keltezik (Garam 1981, 144), de a technika a jelek szerint elvétve már a kora avar időszakban is előfordult (Tomka 1988, 47). Az edény vállát és hasát díszítő motívumok leggyakoribb formája az a vízszintes fésűs vonalköteg dísz (162 eset), amelyet gyakoriságban a fésűs hullámvonal követ (106 eset). Utóbbit fűrészfog-, vagy farkasfogszerűen besimítva alakították ki, leggyakrabban 4-5 tagú, ritkábban 2-3 tagú fésű használatával (6. kép 6; 9. kép 3). Gyakori az egyenes és hullámos vonalköte- gek kombinációjának feltűnése (87 eset; 5. kép 4; 6. kép 7; 7. kép 1, 3; 10. kép 7). Nagy ritkán a két alapmotívumot egymásra fésülve alakítják ki (9. kép 5). A kombinált esetek zömében a 232
