A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László: A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja
Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja (attribútumok, rituális mozdulatok, viselet52 és egyéb szimbólumok) kívánták érzékeltetni az ábrázolt személy társadalmi hovatartozását és szerepét (Faludy 1982, 16-17). Az emberábrázolás uralkodó eleme mindig a fej, mint a szellem kifejezési lehetőségeinek „góca"; az emberi alak minden más részét ennek rendelték alá, miként az antik szobron a törzs töltötte be ezt a szerepet (Lazarev 1979, 48). A dorozsmai veret császárábrázolása az avar korból ismert hasonló ábrázolások alapján határozható meg. Ilyen ábrázolás látható több késő avar kori vereten, csaton, szíjvégen is,53 melyeken az antik hajviselet és a császárfibulá- val összefogott öltözet is jól látható. A nagyszentmiklósi kincs alakos ábrázolásainak és a dorozsmai vereten látható császár szemének, hajának, fülének és orrának kiképzése között nagyfokú rokonság figyelhető meg. A szemek kialakítása a 2. számú és a 7. számú korsón látható „vadászó fejedelem” (Bálint 2004, 207, 69. kép), a kentaur (BÁLINT 2004, 208, 5. kép) és az emberfejű lény (Bálint 2004, 460-461, 203-204. kép) szemkiképzésével egyezik meg. A fül és az orr a 7. számú korsón, a kentauron fedezhető fel, a hajé pedig ugyanott a lovason (Bálint 2004, 465, 208. kép). Az ábrázolás technikai színvonala és a részletekben való gazdagság tekintetében sincs nagy különbség. A háromlevelű, liliom mintás palmetta a korai keresztény és bizánci ikonográfiában az életfa leegyszerűsített ábrázolását jelenti (Vida 1999,126). A párhuzamként felsorolt késő avar kori tárgyak nagy részén is látható a császár kezében liliom vagy valamilyen növényi motívum ábrázolása. A nagyszentmiklósi kincs 8. számú edényének fogóján látható griff felemelt lába is egy fél liliomos alakzatban végződik (Vida 1999, 132, 2. ábra 4), a 7. számú korsón pedig a dorozsmai veretnek egy meglepően közeli kompozíciós 52 A szalag vagy a gyöngysorral díszített diadém, köpeny és a korong alakú fibula, amivel a köpenyt a vállra odaerősítették, a késő antikvitás római császárainak egyértelműen az attribútumai. 53 Lásd a 12. kép táblázatát! párhuzama fedezhető fel: mindkét kézben hasonló növényi motívum látható. A felsorolt példák is bizonyítják, hogy a dorozsmai veret a teljesen megegyező analógia hiánya ellenére sem idegen a késő avar művészettől és a bizánci-mediterrán világban és annak peremterületein megjelenő hasonló ábrázolásokkal mutat rokonságot. A veret Vitathatatlan, hogy számos késő avar öwere- tet, szíjvéget vagy csattestet késő antik vagy kora bizánci motívumok díszítenek (griff, inda, stilizált császárportré, cirkuszi jelenetek, lovas Nereidák, madarak) (Vida 1999, 126). Az avar kor régészetében már a kezdetek óta bizonyos volt, hogy a 8. század avar motívumai a saját hagyományain kívül a rendkívül összetett kapcsolat- és hatásrendszerek révén a mediterrán kultúrkörből is táplálkozott. Ez bizonyosan így van, hiszen az egyes motívumok és díszítőelemek (például a pont-vonal ornamentika) előzményeit már a 6. századtól ki lehet mutatni (Daim 2000, 80). Az is egészen nyilvánvaló, hogy bizonyos bizánci elemek és motívumok átvételekor az avarok „válogattak”. Néhány jelenet, illetve motívumrészletet a saját helyi ízlésükhöz alakítottak, más bizánci mintákat pedig saját elképzelésüknek megfelelően továbbfejlesztettek (ilyenek például az állatküzdelmi jelenetek).54 Vizsgáljuk most meg azt a kérdést, hogy a dorozsmai vereten látható „császárábrázolás" mennyiben hasonlít a késő avar időszakból származó büsztös ábrázolásokkal ellátott tárgytípusokhoz és ezek mennyiben segítenek a veret korának meghatározásában. Az ábrázolások több eleme valóban megegyezik: a katalógusban (12. kép) szereplő késő avar tárgytípusokon büsztös vagy profilból ábrázolt alak látható, a „császár" a legtöbb esetben jobb 54 Az állatküzdelmi jelenetek az SPA II-ben jelentek meg az avar kori művészetben, melyet ugyancsak a bizánci művészetből vettek át (Daim 2000, 86). 186
