A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László: A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja
Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja belül további összefüggések elemzésére vállalkozott (Fancsalszky 2007, 104-106], A vereteket az előfordulásuk szempontjából két területi egységre osztotta: az ÉNy-i határ mentiekre és a Tisza-Körös-Maros köziekre. 14 db veretből 10 egy igen szűk körön belül csoportosul (Komárom és Nemesvölgy között), ez a motívum területileg jól lokalizálható megjelenésére utal, hiszen a többi ehhez képest elég nagy szórásban került elő (Szeged, Kiskőrös, Dunacséb, Zemun-polje, Smrdelji). A dunacsúnyi leletet tartja első vagy az alapkompozíciónak, ezen ugyanis látható a felemelt kéz, sőt az is, hogy valamilyen liliom formájú növényt tart. A többi példányon is látható ilyesmi, de csak ennek alapján tarthatjuk ezeket növényeknek. A portrék kétségtelenül a késő antik mintára kialakított császárportrékra emlékeztetnek, de bizánci minta alapján készültek, de az ábrázolás eredeti jelentésnek átvétele nélkül (Fancsalszky 2004, 139-142). A pajzs alakú csüngős veret tipológiai besorolása, keltezése A Kettőshatár úti II. temető 434. sírból előkerült veret jellegzetes, késő avar kori tárgytípus. Az aranyozás, a gyöngysorkeret és a díszítés egyes elemei, így a császárábrázolás, a pontvonal ornamentika és a kerek poncokkal kitöltött hátterű díszítés stb. elég jól meghatározzák az övdísz relatív kronológiai helyzetét. Az ötszögletű, címerpajzs alakú, indadíszes, kéttagú vereteke a harmadik, azaz a késő avar kori csoport időszakának elejére tehetők, melyet a 7. század utolsó harmadára, 680 tájára keltez (Kovrig 1963,153, 155, 231-233). Garam Éva a kéttagú, ötszögletű, címerpajzs alakú, laposindás díszű vereteket, már az öntött övgarnitúrák feltűnésének első időszakára, a 4. fázis második felére teszi (740-780/790), virágkorukat pedig az 5. fázisra helyezi (775- 780-tól 815-820-ig) (Garam 1995, 408, 412, 426). Daim a saját kronológiáján belül a széles pajzs alakú veretformát - igaz, inda helyett griff ábrázolásával - az SPA I fázisba sorolta (SPA II), a hármas csoportosítású, keskeny címerpajzs alakú, áttört és poncolt-vésett indadíszes öwe- reteket pedig SPA IIIa-ba (Daim 1987, 143- 153). Szőke Béla Miklós tipokronológiájában a dorozsmai veret a széles címerpajzs alakú veretek (az ötszögletű, geometrizáló formától a szinte már szecessziós, nyújtott ovális formáig több variánsa különíthető el) közé sorolható (Szőke 2001,106). Pont-vonal ornamentika A pont-vonal minta (Punkt-Komma- Ornamentik) általános díszítési mód az avar kori bizánci típusú övdíszek korai csoportjában (a 6. század végétől a 7. század közepéig). Jól ismert az a pont-vonal mintás, Konstantinápolyból származó, 6. század végére keltezett övgarnitúra, amely nagyszíjvégből, kisszíjvégből, 4 db címer alakú, 4 kettős címer alakú és egy T alakú veretből, valamint egy karikacsüngős bújtatóból áll. A vereteket a kora avar kori bizánci típusú véreteknél használt hosszú hurkos fülekkel szerelték az övre (Garam 1999, 195). Hasonló övdíszeket közöl Werner, amelyek Maurikiosz Tiberiosz érmével keltezhetőek 582-602 közé (Werner 1935, 96, 24B). De ide sorolható a hatvani arany kisszíjvég, a kunágotai és a mersini övgarnitúrák is, melyek a 7. század első harmadára/a harmad végére keltezhetőek (Garam 1999, 197). De ez a díszítés jelenik meg a nagyszent- miklósi kincs 4. számú korsójának fülén is (7. század 3. negyede) (Bálint 2004, 563).50 A késő avar ötvösségben Bálint Csanád szerint már csak módosult formában fordul elő: itt egy csepp alakú levélke, melynek belsejét egy bemélyedő félgömb és a levélke formáját követő enyhe árok tölti ki (pl. Zamárdi, Mátészalka, 50 Ráerősített füle fazettált gyöngyös pálcából áll, amelyet aranyfólia borít. A gyöngyök felülete pont-vonal ornamentikával díszített. 184
