A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László: A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja
Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja létére utalhat, amely az öthalmi központtól nem messze létezhetett, egy olyan decentrumra, amely egy adott időszakban akár át is vehette a mikrorégió vezetését. Az mindenesetre bizonyos, hogy a rovásírásos csontlemezek egykori gazdája, a 434. sírban nyugvó maturus férfi e közösség egyik vezetője volt, és ezáltal Szeged előterének egyik fontos személye lehetett az avar kor utolsó szakaszában.44 A 434. sír császárportrés övveretének elemzése A 434. sírból előkerült, unikálisnak tekinthető veret elemzésekor az egyik legfontosabb feladatnak azt tűztem ki, hogy meghatározzam, milyen díszítőelemek szerepelnek a vereten, és azok honnan kerültek a készítő ötvös technikai, művészeti tárházába. Annyit bizonyosan megállapíthatunk, hogy a veret nem tartozik a késő avar öntött tömegáruk közé, ezért szükségesnek tartom a veret technikai, formai, stilisztikai és ikonográfiái elemzését, valamint a keltezés pontosítását. Alaposan szemügyre véve ugyanis a vereten látható császárábrázolást, a témáját tekintve egyértelműen a bizánci művészet, a forma és a díszítés alapján viszont 44 A Magyar Régész Szövetség a Móra Ferenc Múzeum javaslatára a beválogatta az övveretet a „Megmentett örökség, kincsek Európa szívéből” című régészeti kiállítás leletei közé. A kiállításhoz készített - egyébként igényes - katalógus első nyomatába (Lassányi et al 2012) durva valótlanság került be a tárgyról a szerkesztők jóvoltából: abban ugyanis az általam leadott tárgyleírást teljes mértékben figyelmen kívül hagyva az áll, hogy „császárportré a kiskundorozsmai avar vezéri sír arany övveretén”. Noha az interneten is megjelent katalógus hibáját határozott kérésemre a szerkesztők még aznap javították, mégis az első néhány száz nyomtatott példányban ez a valótlan megállapítás olvasható. Ehhez képest már csekélységnek számít, hogy a feltárók neve közül egy sem jelent meg, jelenhetett meg a katalógus utolsó oldalán (ahol egyébként minden bemutatott lelet feltárójának neve olvasható volt), csak a korrekciónk nyomán. a helyi Kárpát-medencei késő avar művészet díszítőjegyeit viseli magán. A jelen kutatási helyzetben már pusztán ennek vizsgálata is sokat ígér, hiszen segítséget nyújthat a veret korának és kulturális helyzetének meghatározásában. A büsztös és profilból ábrázolt alakok kutatástörténete A büsztös és profilból ábrázolt „császárportrékkal" először Hampel József foglalkozott, amikor a dunacsúnyi temető 21. sírjából előkerült aranyozott bronzvereteket és a csat testén profilból ábrázolt alakot vizsgálta meg tüzetesebben. Először a fej sajátságos ábrázolásából adódóan egy görög sisakot vélt felfedezni, majd „egy keleti módon lefátyolozott női alakot” vélt az ábrázolásban felismerni, aki a kezében egy virágféleséget tart, mely szerinte leginkább egy fenyőággal mutat hasonlóságot.45 Párhuzamként a nemesvölgyi temetőből előkerült vereteket és nagyszíjvéget mutatta be,46 de helytelenül a szarmatákhoz kötötte. Szerinte a római fémművesség díszítési módja, mellyel a 4-5. században az ékszeresládikákat előszeretettel díszítették, a szarmata betelepülők motívumkincsébe is beépült (Hampel 1905, 618-619}. Fettich Nándor majd két évtizeddel később a keleti előképeket kereste. Az ábrázolást úgy értelmezte, hogy „egy virágot tartó emberi portréról van szó amely tipikus perzsiai viseletben látható". Fettich az edelstali és a dunacsúnyi leletek mellett már a mosonszentjánosi tárgyakon látható ábrázolásokat is vizsgálta. A vereteket egy különleges tárgytípusnak tartotta 45 A győri veretek esetében a kézben lévő tárgyat jogarnak gondolja (vö. Dimitrijevic 1966, 56). 46 Az első „császárt" ábrázoló tárgyak előkerülése Sőtér Ágost munkásságához kötődik (Sőtér 1886, 321- 335), aki Edelstalban (Nemesvölgy) 1884-től kezdve végzett több idényben ásatást, melynek alkalmával az 52-153., 77., 207. sírokban talált ilyen darabokat. A temetőt a koponyák alakja, kutyacsont, fegyverek és nyílhegyek alapján az avar időszakra keltezte (Sőtér 1886,328). 182
