A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László: A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja
Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja olyan sír is, amelyben csak 1-2 hosszúcsont volt (430., 445., 679., 712.). Ebből látszik, hogy a rablás nagyon durva volt, ami mögött erős kutatási vágyat, erős motiváltságot feltételezhetünk. Nem elégedtek meg a halott ruházatán vagy mellette egyből észlelhető „kincsek” elvitelével, hanem a teljes sírt átforgatták, hogy minél alaposabb munkát végezzenek, és még a kevéssé szem előtt lévő ékszereket is el tudják vinni. Ennek hatékonyságát jelentősen növelte, hogy a maradványokat ki is dobták a sírból. Abból a kevés, igen rangos nemesfémből, amely az alapos dúlás után is megtaláltunk, egyértelműen megérthető ez a felfokozott kincskereséséi vágy. Nem tartjuk kizártnak azt sem, hogy még az itten közösség kiemelkedő gazdagságáról fennmaradó hagyományt is messze felülmúlhatta az elsőként kifosztott sírok gazdagsága, ami után sokkal intenzívebben és fokozottabban folytathatták a rablást. A bemutatott esetek alapján teljesen egyértelműen megállapítható, hogy itt tudatos, jól előkészített, és módszertanilag is felkészült sírrablókról van szó, akik pontosan tudták azt is, hogy hol lehetnek a gazdag sírok, és tudták azt is, hogy ezeket milyen eszközökkel tudják felderíteni. A kutatóárkok az alaposságukat mutatják, a hatékonyságukat pedig az igazolja legjobban, hogy a 11. temető összes sírja rabolt volt. 39 sírnál nem volt szükségük semmilyen keresésre, kutatásra, ott a rablóaknát mindig pontosan a sírokra sikerült megásniuk. Szinte nem is volt olyan sírgödör, amelynél a rablógödör megváltoztatta volna a gödör körvonalát, az minden sír esetében sértetlen maradt. Ebből joggal következtethetünk arra, hogy a rablás pillanatában a síroknak valamilyen látható jelölésüknek még meg kellett lennie, mely irányt mutatott munkájukhoz.27 Gyakori érv a kutatásban hogy a felszíni sírjelölések mintegy útmutatóként szolgáltak a 27 Az avar kori sírjelölés általánosan elterjedt, használata valószínűleg a teljes szállásterületen megfigyelhető. Legutóbbi összefoglaló munkát lásd: Simon 1992, a korábbi irodalmakkal! rablók számára a halott rangját illetően (Madaras 1994, 111-112). A II. temetőben - ha voltak információs tartalommal rendelkező sírjelölések - azok minden sír esetében kiemelkedő gazdagságról regéltek az utókor számára. Az itteni rablások technikája és különösen a kutatóárkok használata miatt úgy vélem, hogy az információs sírjeleknél sokkal, de sokkal többet őrizhetett az utódok között terjedő hagyomány a 43 sír kiemelkedő gazdagságáról, beleértve akár még azt is, hogy nemcsak annyi sír volt megásva, ahánynak a rabláskor látszott a felszíni nyoma, hanem még azon kívül is voltak, amelyeket a saját eszközeikkel és módszereikkel kellett megkeresniük. Azok a körülmények, amelyek közrejátszottak a rablások ilyen színvonalú végrehajtásában, segíthetnek nekünk abban is, hogy a rablás idejét közelítően meghatározzuk. A felszíni, fából készített sírjelek kb. 60 évig észlelhetők (Tomka 1992, 71), azaz valószínűleg ez lehet a rablás időpontjának felső határa. A rablógödör helyének pontos kijelöléséből és abból, hogy a temető minden egyes sírját sikerült megtalálniuk, arra következtethetünk, hogy a sírok döntő többségénél még észlelhetők voltak a felszíni jelölések vagy jelek (sírhant, fejfa stb.). A sírhelyek azonban csak abban az esetben maradnak láthatók évekkel a temetés után is, ha azokat rendszeresen gondozzák, hiszen gondozás nélkül 1-2 éven belül el tud tűnni egy sírhant, vagy kidől a fejfa. Ha azonban a sírhantokat a leszármazottak évről-évre, évtizedről- évtizedre gondozták volna, akkor felügyelik is a sírok épségét, és így aligha sikerült volna az összes sírt kirabolni. Különös tekintettel arra, hogy ennek időigénye bizonyosan hosz- szabb lehetett, annál, ami alatt a még ott élő közösség tagjai észlelhették volna a temetőjük kifosztását. A II. temetőben néhány sírnál (434., 439., 453., 707.) a felszínre épített kis „halott házát” szimbolizáló szerkezetet is találtunk, és így a sír feletti hant tovább maradt látható, mint a földkupacok. Viszont a négyből éppen a 434. és a 439. sírok voltak azok, amelyek mellett megtaláltuk a rablók által ásott kutatóárkot is, 171
