A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László: A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja
Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja Régi axióma a hazai és nemzetközi régészetben, hogy a sírgödrök mérete összefügg az elhunyt társadalomban, az adott közösségben betöltött szerepével és rangjával, azonban sehol nincs meghatározva, hogy mely mérettől érvényes ez. Erre valószínűleg soha nem fogunk tudni egzakt választ adni, legfeljebb arra lesz képes a tudomány, hogy az adott közösségen belül mért és egymáshoz viszonyított értékeket vizsgálja, és ezek alapján a közösségen belüli - azaz relatív - értékhatárt húzzon meg. Az utóbbi évek kutatásába hozott új színt Bede Ilona - elsőre meglepő, de kétség kívül praktikus és egyben nagyszerű - felvetése, mely abból indul ki, mennyi „energiát” fektettek be a temetési rítusba. Úgy kezeli a sírt, mintha az a halott felé irányuló gondoskodás tárgya lenne, és ezt az energiát, a „befektetett” gondoskodást lehet pl. a sírgödrök méretével és szerkezetével pontosan mérni és meghatározni (Bede 2012, 190; Uő 2012a). Módszere alapján a 43 sír a legnagyobb Kárpát-medencei avar sírok, és legnagyobb lovassírok csoportjába sorolható, és kiemelkedő nagyságuk alapján teljes joggal következtethetünk az oda eltemetett közösség előkelő rangjára (8-10. kép grafikonjai).21 De vajon mivel magyarázhatjuk ezt, vajon miért készítettek ilyen nagyméretű sírgödröket, azon túl, hogy abban a közösség halott iránti tiszteletét is látjuk? Az utólagos értelmezésre azért van szükség, mert a raboltsá- guk miatt a leletek és csontanyag alapján a feltárás során nem mindig lehetett egyértelmű és értelmezett megfigyeléseket tenni a temetkezési szokásokkal kapcsolatban. Ennek oka nemcsak abban kereshető, hogy az emberi és állati vázak nagyon hiányosan kerültek elő a sírokból, hanem abban is, hogy a csontok jelentős része a betöltésben volt, azaz valószínűleg a rablás után, a sírgödör gyors visszatemetése közben kerülhettek eltérő mélységben a sírba. Emiatt pl. csak az állatcsontok elemzése után válaszolhatunk arra a kérdésre is, hogy azokat 21 Köszönettel tartozunk Bede Ilonának az adatok elemzése, útmutatásai és a grafikonok miatt (8. kép 1-2, 9-10. kép garfikonjai). állatáldozatként vagy ételmellékletként tehet- ték-e a sírba. Ennek eldöntésére csak így, a feltárás befejezése után kerülhet sor. A sírgödrök nagy méretére elvileg tehát magyarázatul szolgálhat az is, hogy számos sírból került elő ló- és szarvasmarhacsont, hiszen a Kárpát-medencei avar párhuzamok is ezt erősítik (Bede 2012, 202), és joggal gondolhatunk arra, hogy az itteni sírokban is lehettek nagytestű emlősállatok.22 * Egy olyan sír is volt, amelyben egyszerre volt jelen mind a 4 állat (439. sír), ló, szarvasmarha, sertés vagy juh csontja, de 3 különböző faj előkerülésére már több példa is van (453., 667., 678., 712. sír). A nagyfokú rablás miatt a sírokban maradt csontok alapján csak óvatosan lehet meghatározni, hogy a testrészek az állatnak mekkora részét képezték (teljes vagy részleges állat, esetleg ételmellékletként sírba tett kisebb darabok, áldozat, vagy szimbolikus temetés stb.). De a sírok közötti leletkeveredés miatt azt sem lehet biztosan eldönteni, hogy az adott hús darabok eredetileg biztosan abban a sírgödörben voltak-e, amelyikben a feltárás során megtaláltuk. Miként arra sem tudunk biztos választ adni, hogy valóban a sírba tett állatok miatt készítették ilyen nagyra a sírgödrök méretét. 33 sírból került elő állatcsont, melyek 98%-a háziállat volt, leletek 90%-a magas húsértékű volt. Minden sírra, és minden fajra érvényes megállapítás, hogy nem volt egyetlen olyan sír sem, amelyből bármilyen egyednek teljes váza előkerült volna. Ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy még a kutyáknak is csak részei kerültek elő, akkor tudjuk igazán értékelni ezt az adatot, hiszen talán a kutyák esetében legkevésbé valószínű, hogy áldozatként feldarabolják és csak egyes részeit teszik a halott mellé. Ez a drasztikus hiány nyilvánvalóan ugyanúgy a sírrablással magyarázható, miként a nagyon erősen hiányos embervázak esetében is. 22 A II. temető 43 sírja közül 10-ből ló (439., 449., 453., 667., 668., 670., 677., 678., 706., 712.), 14-ből szarvasmarha, 28-ból juh, 4 esetben pedig sertés csontok kerültek elő. 168
