A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László: A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja
A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László Kutatástörténet 2004 júniusában a Kiskundorozsma Kettőshatár úti I. lelőhely II. számú temetőjének 434. sírjából olyan késő avar kori övveretek kerültek elő, amelyek addig nemcsak a Kárpát-medencei avar leletanyagban voltak ismeretlenek, de a népvándorlás kori leletek között is párhuzam nélküli példányok Európában. Az ásatásvezetők a lelet tudományos jelentőségét felismerve fontosnak tartották, hogy a leggyorsabban a tudományos közvélemény számára bemutassák a temető előzetes ismertetésével együtt (Mészáros-Paluch- Szalontai 2005; Mészáros-Paluch-Szalon- tai 2006).1 Ekkorra még a leletek restaurálása nem fejeződött be, nem készült el az embertani és archaeozoológiai vizsgálat és számos elem hiányzott még, ezért céljuk a lelőhelyek szakmai érdekességeinek gyors bemutatása volt, azzal, hogy a közeljövőben sort fognak keríteni a leletanyag közlésére és teljes körű tudományos feldolgozására. Benedek András egyetemi szakdolgozat keretében 2007-ben kezdte meg a császár- portrés övveret elemzését (Benedek 2009), majd közösen elkészítettük a sír teljes anyagközlését (Benedek-Szalontai 2010). Mivel a szegedi múzeum nem engedélyezte, hogy a leleteket kezembe vegyem, ezért kizárólag a 2006 előtti feljegyzéseimből tudtuk elkészíteni 1 Más konferencián is bemutattuk a leletet: Szalontai Csaba: Adatok a késő avar kor időrendjéhez a Kiskun- dorozsma-Kettőshatár úti település és temető alapján. Előadás a „Sötét idők falvai" című országos régészeti konferencián, Debrecen 2006. február 13-15. az anyagközlő részt. Szerencsére 2011 őszén 5 évnyi tilalom után ismét folytathattam a sír és a többi ásatásom tudományos feldolgozását. Ekkor volt először alkalmam arra is, hogy a sír minden leletét vizsgálhassam, ekkor észleltem azt is, hogy a már rajzon bemutatott császár- portrés övverettel teljesen azonos verettöredék is van a leletek között, továbbá a sírból előkerült íj markolatcsontokon rovásjegyek láthatók. Ez utóbbi felfedezés nyomán a lelet paleográfiai és nyelvtörténeti jelentősége miatt elsőként ezek feldolgozása készült el (Szalontai- Károly 2013), ahol már a teljes leletegyüttest is bemutattuk. Dolgozatunk - a folyóirat jellegére tekintettel - régészeti szempontból nem volt teljes körű, erre a mostani feldolgozásunkban törekedtünk. Az új leletek és adatok birtokában frissítettük a 2010-es kéziratunkat, melyet kiegészítettünk Károly László elemzésével a rovásjegyekről, így született meg a jelen dolgozat.2 A sírhoz kapcsolódó kutatástörténetnek két másik fejezetéről is be kell számolnom. 2005 ősz végén Falko Daim (RGZM) felkért a lelet közlésére az Archäologischen Korrespondenzblatt- ban, egyúttal felvetette a lelet technológiai vizsgálatát is, és az ebben való együttműködéshez kérte a részvételemet. Mind a felkérést, mind pedig a II. temető közlésére vonatkozó ajánlatot örömmel fogadtam, és természetesen 2 A „Kutatástörténet" és „A II. számú avar kori temető és a 434. sírjának bemutatása és elemzése" című fejezet Szalontai Csaba, „A 434. sír császárportrés övveretének elemzése" című fejezet Benedek András, míg a „A rovásírásos csontlemezek elemezése" című fejezet Károly László munkája. 161
