A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Tóth Anikó: Kiskundorozsma-Nagyszék (M5. Nr. 34. 26/72] szarmata település álatcsont leletei (Előzetes értékelés]
Tóth Anikó Kiskundorozsma-Nagyszék (M5. Nr. 34. 26/72) szarmata település állatcsont leletei ló metapodiumok (metacarpus, metatarsus), radius, tibia és femur (bárddal vágott, hosszában hasított csontok, faragott, égett, kalcináló- dott, szenesedett maradványok, megmunkált eszközök, jelentős számban „csontkorcsolya”, csontár és csonttű). Szarmata háziállat-állomány Szarvasmarha (Bos taurus Linné 1758) 11 327 db szarvasmarha lelet/min. 195 db szarvasmarha egyed Az összes háziállatcsont lelet számához viszonyítva azok felét szarvasmarha maradványok alkották (49%, 3. táblázat). A leletek osteo- metriai adatainak eltérő mérettartományokba tartozása a nemi dimorfizmuson és az életkoron kívül a fajon belüli változékonysággal magyarázható. A szarvasmarha egyedek minimális egyedszámának kronológiai megoszlása az öt évszázad alatt kezdetben nőtt, majd csökkent (8. ábra). A hosszúcsontok hosszméretéből Matolcsi- módszerrel számított (Matolcsi 1970) szarvasmarha marmagasság értékek a törpétől (életkorból adódóan) nagyközepesig (67,3 cm-129,9 cm) terjednek, főként a közepes testmagasságú egyedek tartására utalnak (5. táblázat; 6-10. táblázat). A húshasznosítású szarvasmarha csontleleteinek anatómiai megoszlását vizsgálva megállapítható, hogy azok többnyire a húsos végtag: scapula-humerus-proximális radius/ ulna-femur-proximális tibia (26%) és a törzs régióhoz (23%) tartoznak (4. táblázat). így azok táplálék célú felhasználása egyértelműen feltételezhető (Gábori-Csánk-Kretzoi 1968, Vörös 2002). Mindezt a település objektumainak jellege („konyhahulladék” gödör, kemence, előtérgödör stb.) is alátámasztja csakúgy, mint a levágott szarvasmarhák életkora, amely a fogazat és az epiphysis záródások alapján infantilis, juvenilis és subadult volt. A kifejlett aduit tehenek tejhasznosítást, az ökrök, a bika igavonó hasznosítást valószínűsítenek. A csontmaradványokon (kéz- és lábközép- csontok, orsócsont, sípcsont és karcsont) észlelt környezeti, antropogén hatások (bárd nyoma, hosszában hasított csontok, égett, szenesedett maradványok, 305. objektum bal metacarpus- csiszolt dorsalis felület, nem „csontkorcsolya”! (2.1.1. és 2.1.2. kép)) nyomai elsősorban a konyhahulladékok tárolására alkalmas gödrökhöz, gazdasági-, és lakóépületekhez kötődtek. Patológiás elváltozások nem jellemzőek, a tejfogak, és az elcsontosulatlan epiphysisek nagy aránya a fiatal húshasznosítású állatok levágására utal. Juh (Ovis aries Linné 1758) és kecske (Capra hircus Linné 1758), kecskefélék Caprinae alcsalád 6031 db juh lelet/min. 189 db juh egyed 6 db kecske lelet/min. 5 kecske egyed A kiskérődző leletek döntő többségben juh maradványai (26%, 3. táblázat). A juvenilis és aduit életkorú juhok marmagasságuk alapján közepes és nagytermetűek voltak 50,8-71,4 cm (Teichert 1975; 6-8. táblázat). Az eltérő mérettartományokhoz való tartozás ivari két- alakúsággal és az életkorral magyarázható. A levágott juhok között a fiatal kosok és a kifejlett nőstény állatok száma magas, ami a másodlagos termékeik, a tej és gyapjú hasznosításra utalhat a húsuk fogyasztása és az állomány fenntartási célok mellett (5. táblázat). A kisszámú szarvcsap töredék alapján az egyedek fajtajellegének meghatározása nem lehetséges. A kecske szarvcsap és koponya maradványok töredékek. Fajtahatározásra nem alkalmasak. Ló (Equus caballus Linné 1758) 2081 db lelet/min. 54 db ló egyed A nagy számban előforduló ló maradványok ViTT-módszerével számítható marmagassági értékei 120 és 147,7 cm között alakultak, többnyire alacsony és közepes testmagasságúak (kicsi juvenilis és magas marmagasságú egyed is előfordult, 5; 6-10. táblázat és 5. ábra); csontozatuk karcsú és középkarcsú szarmata hátaslovak tartását feltételezi, melyek feltehetően 136
