A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Tóth Anikó: Kiskundorozsma-Nagyszék (M5. Nr. 34. 26/72] szarmata település álatcsont leletei (Előzetes értékelés]
Kiskundorozsma-Nagyszék (M5. Nr. 34. 26/72) szarmata település állatcsont leletei (Előzetes értékelés)1 Tóth Anikó A nagyberuházásokhoz kötődő régészeti leletmentő ásatások segítségével jelentős információkhoz jutottunk a szarmata közösségek állattartó életmódjára vonatkozóan. A Csong- rád megye területére eső autópályás ásatások állatcsont leletben leggazdagabb lelőhelye a Kiskundorozsma-Nagyszék lelőhely (M5. Nr. 34. 26/72.). A lelőhely állatmaradványokban való gazdagsága révén fontos adalékot nyújt a szarmata állattartás megismeréséhez. A szarmata telep leletei alapján, a területen a Kr. u. 1-5. századig élő nagyállattartó közösség életében a szarvasmarha-juh-sertés volt a jellemző a ló és a kutya tartása mellett, ami jelzi, hogy a leletanyag nem tekinthető egységesen konyhai hulladéknak. Az állatcsont leletek egyben római kereskedelmi kapcsolatokra is utalnak. A lelőhely általános jellemzése Kiskundorozsma-Nagyszék [M5. Nr. 34. 26/72) szarmata település állatcsont maradványai az M5 autópálya Csongrád megyei szakaszán 1998-1999; 2003-2005 között a Csongrád Megyei Önkormányzat Móra Ferenc Múzeuma által végzett megelőző régészeti munkálatok során kerültek elő. Az ásatásvezető régészek 1 A jelenlegi feldolgozás a 2007. szeptember 21-22. között Szabadkán megrendezett „Népek, kultúrák a Barbaricumban" című konferencia kapcsán készült a lelőhely teljes leletanyagának elsődleges bemutatása céljából. Részletesebb, monográfia szintű archaeozoológiai feldolgozása, más hasonló jelentőségű lelőhelyekkel való összehasonlítása a jövő feladata. Szalontai Csaba, Tóth Katalin és Wilhelm Gábor (Szalontai - Tóth 2003). A régészeti, kőzettani és állatcsont leletek feldolgozása a múzeum irányítása alatt működő Térinformatikai Laborban végzett munkánk során, az elsődleges elvárásoknak megfelelően történt. A leletanyagok komplex vizsgálatával a lelőhely környezetéről, valamint a település közösségeinek állattartó életmódjáról, az állatállományban bekövetkező változásokról kaphatunk képet.2 A leletek közepes és jó megtartásúak voltak. A statisztikai értékelés pontosságát néhány objektum esetében időrendi bizonytalanságok befolyásolják, így azok jelen munkámból kimaradtak. A lelőhely Kiskundorozsmától Ny-ra, a nagyszéki határrészben, a Maty-ér egyik külső ágának Ny-i magas partján húzódott (Pintye - Sóskúti - Wilhelm 2003, 215). Az átfogó kutatási eredmények alapján az Alsó-Tisza- vidék, Dél-Tiszavölgy területéhez tartozó, folyamszabályozásokat megelőzően vizekben gazdag területen helyezkedett el, meghatározva az ott időszakosan letelepülő közösségek természeti környezetét, életmódját és a környezet értékeinek kiaknázását. A feltárt településrészlet az elsődleges feldolgozás eredményeként egy több fázisban lakott, virágkorát a Kr. u. 3-4. században élő szarmata telep lehetett, amely jelentős számú régészeti, 2 Ezúton is köszönöm a határozásban részt vevő kollégáim - Almási László, Csorba Attila, Tugya Beáta és Gál Erika - munkáját. Továbbá Bartosiewicz László (ELTE- BTK Archaeometriai és Régészetmódszertani Tanszék tanszékvezető, egyetemi tanár) és Vörös István (Magyar Nemzeti Múzeum archaeozoológus-szakmuzeológus) szakértői véleményezését, észrevételeit. 131
