A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Kujáni Yvett: Adatok a Maros-Körös közének 4-5. századi temetkezéseihez az apátfalvi temető alapján
Kujáni Yvett Adatok a Maros-Körös-közének 4-5. századi temetkezéseihez az apátfalvi temető alapján típusú fibuláknál eddigi ismereteink szerint két lelőhelyen fordult elő: Tiszadob-Sziget (ISTVÁNOVITS 1993, Abb. 9. 4] és Madaras- Halmok (KŐHEGYI-VÖRÖS 2011, 107. 74. tábla 5.]. Az oldalt hajlított lábú daraboknál is megtalálható ez a típusú díszítmény (VADAY 1989, Abb. 17. 7-8), de ezek sem alaptípusukban, sem kidolgozottságukban nem hasonlatosak az apátfalvi példányhoz.30 A láb fazettálása, ék alakú vésete a pajzs alakú díszítménnyel uni- kális. A kengyel síkozása, a bikónikus nódusz, a zömök felépítmény, a kidolgozottság a hunkori példányok jellegzetessége (VADAY 1989, 87). A fibula kifejezetten nagy mérete utalhat az eltemetett társadalomban betöltött kiemelkedő státusára, ezt erősíti meg a sírban talált egyéb mellékletek (támadó szálfegyver31 kés, csat, érme) együttes jelenléte is. Az övcsatok jellemzően ovális alakúak, de megfigyelhetőek kerek, középen megvastagodó csattestú példányok is (2. kép 7. tábla 1-2, 4-5). Időrendi besorolásukhoz támpontot nyújt, hogy a peckek ráhajolnak-e a csattestre vagy nem. Az előbbi esetben megjelenésüket a 4.század legvégére teszik a kutatók, nagyszámban való elterjedésükkel azonban csak a hunkortól számolhatunk (ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1994, 71-72). Bronzból készült az egyetlen szíjvéggel is ellátott férfigarnitúra, amely a 175. sírból került elő (7. tábla 1-2). Az öntött csatkarika kör alakú és átmetszetű, középen megvastagodó, a test középvonalában varrszerű öntési hiba található. Ráhajló, félkör metszetű, végén enyhén ívelten megtört pecekkel látták el. A ráhajtott, lemezes testű szíjszorítót középen és a végén 3-3 félgömbös fejű nittszeggel rögzítették.32 A felszíni oldal szélét sűrű, középső tagos, félhold alakú mintával díszítették, közvetlenül 30 Egyéb fibuláknál is megfigyelhető a drótrátét, pl. a dobozfibulák egyes csoportjainál (Vaday 1989, Abb. 18.11-12). 31 A fegyver az ismert tipológiai besorolások egyikébe sem illeszthető be (Vö.: Istvánovits-Kulcsár 1995, 9-32; Vaday-Domboróczki 2001, 93-97). 32 A hármas csoportba rendezett félgömbfejű szegecs a pajzsdudoroknál is megtalálható [Vaday 1989, 68). felette U alakú poncsorral keretelték. A szíjvég téglalap alakú, végén elkeskenyedő, lekerekített bronzlemezekből áll. A két darabból álló szíjszorítót 2 nittszeggel rögzítették. A felszíni oldal öntött, míg az alsó lemezes kiképzésű. A díszítőmotívuma tökéletesen megegyezik a szíjszorítón találhatóval. A nittszegek felett, a szájhoz közel vésett vonallal, a felső harmadában két vésett vonal között hornyolt sávval díszítették. Ez utóbbi szíjvég párhuzama ismeretlen, míg maga a csatforma több lelőhelyen is feltűnik: Csongrád-Határút, Babót H.földje, Orosháza (PÁRDUCZ-KOREK 1948, 298, 304, LXVII. t. 9), Sándorfalva-Eperjes (VÖRÖS 1985, 138., III. t. 2). Vaday Andrea ezt a típust egyértelműen a késő szarmata-hun kori leletek közé sorolja (VADAY 198, 67-69). Hasonló míves kidolgozású övvel találkozhatunk a 160. női sírban, amely szintén dupla-lemezből készített szíjvéggel ellátott (7. tábla 4-5). Speciális tárgytípusként értelmezzük a szakirodalomban füles gyöngyként/gomba alakú gyöngyként vagy csüngő alakú gyöngyként ismert ékszert. A kutatás jelen állása szerint két anyagból, borostyánból vagy üvegből készülhet, ezek önálló típusokat alkotnak. Az üvegből készült példányok közül eddig két nagy csoporttal találkozhattunk, egyik mézvagy aranybarnaként jelenik meg, a másik világos- vagy tengerkék, esetünkben smaragdzöld színű.33 Lelőhelyünkön a 178. számú kislány sírjából három példány is felszínre került (8. tábla 4-6). Istvánovits Eszter véleménye szerint34 a borostyán példányok önálló csoportot 33 Az üvegből készül példányok közölt lelőhelyei az Alföldön: Madaras-Halmok 7., 232., 236., 334. sír; Szabadka-Verusics 67. sír, Vojlovica-Pancsevo 35. sír. Közlés alatt áll: Jánoshalma, Hergyevica HT-40 lh. 32 SNR; Kiskundorozsma-Daruhalom-dűlő III., 214. és 230. sír; Felgyő-Kettőshalmi-dűlő, 4253. objektum, valamint a dolgozatban többször említett M43-as autópálya 9. és 10. lelőhelyén előkerült példányok. Ezúton szeretnék köszönetét mondani Sóskúti Kornélnak és Gulyás Gyöngyinek, hogy a publikálatlan leletek adatainak előzetes közlését engedélyezték. 34 Ezúton szeretném megköszönni Istvánovits Eszternek (régészeti osztályvezető, Jósa András Múzeum) a feldolgozás során nyújtott szakmai tanácsait. 112
