A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Irodalomtörténet - Lengyel András: A Vasárnapi Kör „regenátja”. A gondolkodó Ritoók Emma

alá vonni oly kemény vezércikk-megállapításokat, mint aminő pl. az, hogy az igazi forradalom nem lehet vértelen."

132 A forradalmak elítélésére s volt barátaival való leszámolásra azonban a vers kevés volt, s szélesebb ölelésű, részletezőbb érvelésű regénnyel is kísérletezett. E műve, a kulcsregényt és a pamfletet ötvöző A szellem kalandorai 1922-es evjelzettel, 1921 végén jelent meg. Mennyire azonos ez a Fülep és Balázs által évekkel korábban bírált változatokkal, nem tudható, de az bizonyos, a regény ősváltozatát 1919 után, a forradalmak "tapasztalatai" alapján újraírta s továbbfejlesztette. A nyomtatásban megjelent könyv már 1919 eseményeit, így a kommünt is tárgyalja (amit 1915-ben vagy 16-ban értelemszerűen nem tehetett meg). Irodalmi értéke nincs, de nyilvánvaló, hogy az egykori szellemi közegéről adott - végletesen elutasító - jellemzése szimptomatikus. Volt barátait, jellemző értelmezés ez, erkölcsileg minősíti s kalandoroknak látja - a szellem kalandorainak. S bár a szereplők nem egy az egyben feleltethetők meg a valóságos, történeti személyeknek (a formálás óhatatlanul stilizálás s így a fikció felé viszi a történetet); "az alakok - ahogy Perecz László írja - valóságos személyek kiragadott jellemvonásaiból állnak össze."

133 Maga a regény voltaképpen a főhős, Donath Ervin élettörténete, akinek alakjában Lukács Györgyöt szokás fölfedezni, de valójában mások, így pl. Balázs Béla és Zalai Béla életrajzából és személyiségéből is van benne, sorsa pedig végsősoron fikcióba torkollik. A kommün bukása után a menekülő Donáthot egyik társa lelövi - ami természetesen semmiképpen nem a kulcsként szolgáló Lukács életrajzi realitása, hanem írói ítélet, a főhős erkölcsi kivégzése. Az a tény azonban, hogy azok, akik Ritoók Emma egykori baráti körét ismerik, könnyedén fölismerik a szereplőkhöz modellként szolgáló eredeti figurákat is, jelzi: Ritoók Emma itt saját személyes ismerőseit, velük kapcsolatos élményeit s megszilárduló ellenérzéseit formálta regénnyé. S mivel itt alapvetően zsidó származású, sajátos identitásalakzatokat produkáló emberekről van szó, a könyv az asszimiláns zsidó identitástudat bírálatának is regénye. Vád és karakterizálás. A szereplők zsidó-volta ugyanis itt nem egyszerű (s véletlenszerű) adottság, hanem lényeges karakterizáló jegy. Ritoók Emma elutasítása pedig éppen azoknak a mentális sajátosságoknak szól, amelyek - szerinte - a zsidóság jellemzői. A regény szereplői így lelkileg deformált, negatív személyiségű figurák, s e negatív lélektani karakterizálás szociálisan is értelmezhető magatartásokkal párosul.

134 A lelki deformáltság, a gonoszság, a cinikus köpönyegforgatás, a kiválaszottságtudat, az elszánt és immorális önérvényesítés (stb.) rendre összekapcsolódik "a makacsok és fanatikusok, az ambíció marta lelkek és csak érvényesülésben élő és lélegző fiatalság fatalisztikus hitével". E szereplőknél ugyanis "a saját érvényesülése egyszersmind az eszme győzelme is"; a határtalan nagyravágyás és a kiválasztottságtudat összekapcsolódik. Megjelenik a regényben a zseniálisan tehetséges, de rendszeralkotásra képtelen filozófus, aki misztikus megváltásfilozófiát dolgoz ki, s "világtörténelmi végítéletet" hirdet. A szereplők az orosz forradalmat "világromboló és újjáalkotó forradalomnak" látják, s úgy vélik: "az orosz-zsidó szellem kettős keleti nagysága hozza a fényt: ex oriente lux ..." Az egyik szereplő ki is mondja: "A kegyelemre ma, úgy látszik [...], csak két faj van kiválasztva, az orosz és a zsidó. Az egyik a kezdet, a másik a vég ... és ez a kettő most együtt van a forradalomban, hogy új világot teremtsen..." Az ilyesféle "32 Tóth Árpád 1969. 159. 133 Perecz László 1991.40. 134 A jellemzésben jórészt Perecz László 1991. nyomán haladok. Vö. még Nóvák Zoltán 1979. 50-52. 277