A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)
Történelem - Marosvári Attila: A szervezett alapfokú iparostanonc-oktatás kialakulásának első szakasza Magyarországon (1778–1849)
nélkülözhetetlenségét is ezekben az iskolákban, mert véleménye szerint "Hogy a' Magyarok oily' ritkán adják magokat, kiváltképpen az ollyan mesterségekre, a mellyekre némelly geometriai igazságoknak tudása és a' rajzolásban tett bizonyos előmenetel kivántatik meg, vagy hogy azokban olly ' nehezen mennek elő; egy nagy oka az, hogy az Oskolákban, a' nevezett tudományra és mesterségre teljességgel nem tanittatik a köznép' " 55 . Szabó János, méltánylandó szándékai ellenére, kissé alaptalanul vonta kétségbe a rajziskolák eredményeit, hiszen ahol működtek - működhettek -, ott jótékonyan befolyásolták az inasok és a legények fölkészülését. A rajzoktatás terén ugyanis jelentős előrelépés történt az 1820-as években: az addigi lokális oktatás helyett ekkor már bizonyos egységesülés tapasztalható az iskolák munkájában. Ez összefüggött azzal, hogy a rajztanítók többfelé megfordultak, tapasztalatokat szereztek és adtak tovább, ami nyilván a megoldandó feladatok kijelölésének és a tanítási módszerek megválasztásának közelítését biztosította. Segítette ezt Beregszászi Pál "hites földmérő, s nemes szabad királyi Debreczen várossában a' rajzolás és építés tudományának közönséges professzorának" 1822-ben Debrecenben kiadott A Rajzolás tudománnyának kezdete című könyve is, amely Sárvári Pál 1804-ben megjelent A rajzolás mesterségének kezdete című kézikönyve mellett a magyarországi rajzoktatás sokfelé használt módszertani szakmunkája lett. Persze, az iskolák jellegére és színvonalára mindenkor rányomta bélyegét a rajztanító személyisége, fölkészültsége. Egy-egy nagytudású rajztanár, mint a már említett debreceni Beregszászi Pál, és elődei: Sárvári Pál és Kiss Sámuel, az egri Joó János, a pozsonyi Schauff János vagy a pécsi Buck József messze földön ismertté vált. A tanárok között voltak jelentős festők, mint a Budán oktató Rauschmann János, rézmetszők, mint a pesti Perlasca Domokos vagy a kolozsvári Nagy Sámuel, piarista szerzetesek, mint a szegedi Illyés Ágoston vagy a Trencsénben, Vácott és Szegeden is oktató Hanusz János, mérnökök mint Beregszászi Pál 56 , de akadt közöttük olyan polihisztor is, mint Sárvári Pál, aki "a mathezis és a fizika tanító professzora" volt a debreceni református kollégiumban, vagy az egri Joó János, aki egy 1831-ben kelt gróf Széchenyi Istvánhoz írt levelében így mutatta be önmagát: "Én egy szegény, de századok előtti vitézlő famíliából születtem Szegeden. Szülőim igen korán az iskolába fogtak, mellyekben szorgalmatos lévén, azokat szerencsémre olly jókor elvégeztem, hogy még elegendő időm volt egyéb hasznos dolgok megtanulására: [...] reá adtam magamat a Rajzolás tanulására s e mellett az Építés, Asztalos, Lakatos, Esztergályos, Muzsikatsináló, Képfaragó s több illyes Mesterségekben magamat gyakoroltattam, legalább annyira, hogy rólok alapos tudományom legyen, kivált az építésben." 57 Voltak persze a rajztanárok között dilettánsok is. "Bár efféle hivatalokért folyamodók nem hiányzanak - írta az imént idézett Joó János 1841-ben -, a' rajztanítók választása igen korlátozva van. Magyar ifjak e' hivatalra még igen kevéssé lévén képezve, külföldiek pedig a honi nyelv nem tudása miatt ritkán alkalmaztathatván, nem egyszer azon kénytelenség áll be, hogy oly egyedeket kell választani, kik minden tekintetben a tökéletes kívánatnak megfelelni nem képesek. " 58 birodalom egész területén elterjedtek, Magyarországon azonban nem honosodtak meg. Vö.: Lassú István. 1829. 116. 55 Szabó János. 1817.68-69. 56 Lyka Károly. 1981. 115-131. 57 Idézi: Berenczné Saár Zsuzsa. 1955. 59-60. 58 Joó János 1841. 138. 186
