A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)
Régészet - Simon László: A tápéi korai avar kard
kezik. 7 Bálint Csanád Bécsben megjelent német nyelvű könyvében hasonlóképpen két csoportja van a korai avar kardoknak. Az elsőhöz az egyenes markolatvégződésű P füles, a másodikhoz a hármasívű függesztőfüles, szimbolikus keresztvassal ellátott gyűrűs markolatvégződésű fegyverek tartoznak. 8 A korai avar kardok tartófülek alapján történő csoportosításával újabban Garam Éva foglalkozott, ő azonban kerülte az összes korai avar kardra vonatkozó általánosításokat. 9 Visszakanyarodva a tápéi lelethez: a D alakú tartófülekkel ellátott kard nem sorolható egyik, fentebb említett kardtípushoz sem, enyhén ívelt pengéje ugyanis a későbbi szablyák egyik jellegzetességének korai meglétét bizonyítják. Ezt és a hozzá hasonló, ugyancsak kissé ívelt kunpeszéri, nemesfémveretes és szintén D tartófüles kardokat, valamint a fokéles tarnamérai fegyvert a korai avar kardok V. típusába soroltam. 10 A tartószerkezet mellett a tápéi kard másik figyelemre méltó részlete a penge enyhén ívelt kialakítása. Ez nem unikum a korai avar korban, de igazából csak a 670/680 körül betelepülő második avar néphullám kezén feltűnő szablyák sajátsága. A korai avar kardok alapos vizsgálata során azonban arra a meggyőződésre jutottam, hogy a "szablyásodás" folyamata már 670/680 előtt megkezdődött a Kárpát-medencében. Ezt a következő tények támasztják alá. 1. Általános tendencia, hogy a korai avar kor második felében (626/635 — 670/680) a korábban az egy élűvel nagyjából azonos arányban használt kétélű kardok száma erősen megcsappant, a kétélűnél keskenyebb pengéjű és könnyebb egyélű kard domináns típussá vált. Ennek oka a könnyűlovasság szerepének megnövekedése, illetve a korábbi évtizedekben jelentős szerepű páncélos lovasság számának csökkenése. Ez végsősoron a nagy áldozatokat követelő Bizánc elleni expanzív külpolitika felhagyásával, illetve az avarság életmódváltozásával magyarázható. 2. Az összes ismert méretű korai avar kard alapján tényként megállapítható, hogy a kétélű fegyverek teljes hosszúsága és a legnagyobb pengeszélessége nagyobb, mint az egyélűeké. Az egyélű (I-II. típusú) kardok dominánssá válásával egy időben, tehát a 7. század 2. harmadában, az egyélű és kétélű kardok között korábban meglévő méretbeli különbségek csökkentek. Ez, valamint az alább ismertetett 3 lelet arra utal, hogy az avar kardkovácsok tudatosan törekedtek a megváltozott körülményeknek jobban megfelelő szálfegyver létrehozására. A sopron-téglagyári egyélű kard legnagyobb pengeszélessége 4.8 cm. Ez a méret messze meghaladja a 32 ismert pengeszélességű egyélű fegyver súlyozott számtani középértékét (3.3 cm), sőt a leggyakoribb pengeszélességű csoport (3-3.9 cm) felső határát is: Sajnos a soproni kard hegye hiányzik, ezért nem lehet egyértelműen fneghatározni annak formáját. Korántsem biztos ugyanis az, hogy az egyélűeknél általános fokhoz kerekített hegye lehetett ennek a fegyvernek. A környei 35. sír egyélű kardjának hegye ugyanis a soproninál lényegesen keskenyebb penge mellett a kétélűekével azonos módon a kardlap középvonalában található. A harmadik un. hibrid leleten, a kétélű tiszavasvári fegyveren szintén a kardhegy kialakítása rendhagyó, az egyik élhez kerekített. 7 Erdélyi István 1982. 1788 Bálint, Csanád é.n. 156. 9 Garam, Éva 1990. 254-256. 10 Az idézett leletek irodalmát és a korai avar kardok fejlődéstörténetét részletesebben 1. Simon László s.a. 33
