A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Művészettörténet - Rózsa Gábor: Kisgrafikai párbaj Drahos István és Nagy Árpád között (1956–1958)

ruhát kértem, azt vámmentesen lehet megkapni és vagy használható lesz, vagy eladható, egyszóval nem dolgozom egész ingyen. ... ...Nagy bánatom, hogy a félárú utazás igazolványát visszavették: nyugdíjasnak nem jár, jár tehát ezentúl barátod gyalog, vagy kerékpáron. A jövő nyáron, ha megérem, ha nem operálnak ismét, ha megerősödöm és még egy sereg »ha« esetében kerékpáron járom be az országot. Hozzád azonban hamarabb is elmegyek..." A Drahos-családban nemcsak a vasúti féláru jegy megvonása, hanem első sorban a nyugdíjazással jelentősen csökkent jövedelem, az egyetlen, egyetemi tanszéken bent maradt fiú támogatása elég komoly anyagi problémát okozhattak. A grafikusművész nem véletlenül gondolkozik külföldi használt ruhákban és "jövedelmezőbb" cserekapcsolatokban. Címcseréket bonyolít, és ebbe bevonja barátját is:

36 "...Gépeltem egy csomó címet, most töröm a fejem, hogy hogyan küldjem el Néked. A Te címedet minden küldeményhez mellékelem, kérlek Te is cselekedj hasonlóképpen, hátha lesz valami hasznunk belőle. Lovagi tornánk feladatával még nem foglalkoztam, sehogyan sem szeretnék politikai ízű metszetet csinálni, márpedig ez olyasféle lenne. Majd valami mást. ...A vásárhelyi kiállításra én is kaptam meghívást, kíváncsi vagyok, hogy mikor fognak leszokni arról, hogy engem háborgassanak.

37 ...A Deviza Igazgatóság ismét elutasította a kérésemet. Hát így! Volt elégséges oka Drahos megkeseredésének. Közben nagyon nehezen eltelt az a bizonyos szeptember is, amikor már őneki nem szóltak az iskolai csengők. Amikor Nagy Árpád megadta neki az ötödik feladványt, Petőfi Sándor: Kard és lánc c. versének megmetszését, Drahos azt a fáradságot sem vette, hogy a vers felől tájékozódjon. A címet jelképnek, politikai ízűnek gondolta egészen október közepéig. "Kedves Árpádom" Szentes, 1957. X. 16. Igazad van! Én tévedtem. Csak most olvastam el a verset, amelyről előre megállapítottam, hogy « politikai ». A vége egy kicsit az is...Tudod, úgy vagyok én Petőfivel, hogy egyszerűen nem bírom, helyesebben csak a leíró költeményeit, népdalait és János vitézét szeretem, a többit nem. Tetszik még az Apostol-a, nem egészen, ezért ma megygyűlne a baja a mai hatalmasságokkal. Bár ki tudja. Ha most élne, biztosan másként írna, volt ő egyszerre soviniszta és világpolgár. Ma biztosan nemességet sütne ki magáról. Mindenkivel összeveszett, hencegő őrnagy, összeférhetetlen délszláv volt, hol a Hazát siratta, hol meg vörös strucctollat lobogtatott a kalapján - azt is Bécsben bodorították lúdtollból. Puskint többre becsülöm mint embert és mint költőt is. Szóval nem szeretem Petőfit, így a Te metszeted párjavesztett lett. (17. kép), mert én ezesetben visszalépek a torna porondjáról. Ne haragudj Árpád, majd máskor mást szívesen. Azután meg takarékoskodnom kell a fával is, meg az idővel is, hátha lesz valami abból a könyvillusztrálásból. Újabban értesültem, hogy br. Kemény Zsigmond "Zord idő" с könyvéhez kell 20-30 szövegközti fametszetet készíteni - ha a Kiadó is úgy akarja. Szóval: van még egy nagy "ha", mielőtt sikerülne megbízást kapnom... Árpádom, Te végtelen termékeny vagy! Szebbnél szebb lapjaid egész tömegét árasztod hozzám ezzel szemben én most csak egy újabb munkámat küldhetem. A cseretársak kitartóan hallgatnak, nem válaszolnak, nem küldenek semmit. Talán csak nem gyűjti valamelyik vámos az exlibriseket... A most következő napokban fárasztó nyomdász-tevékenységet fogok folytatni: az újévieket kezdem el holnap nyomni. Rájöttem, hogy az acéllapom homorú, egy egész délelőtt smirgliztem, 36 KJM.KAdt.89.1.21 levél 2 kéziratos oldalon, vonalkás papírra, széljegyzetekkel. Dátumozva: Szentes, 1957.

X.9-én. 37 A levélhez itt — feltehetően Nagy Árpád — széljegyzeteket fűzött: "No-no!" és "Mivel?" 38 Feltehetően a fametszet-dúcok kiküldése elől zárkóztak el. 341