A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)
Művészettörténet - Rózsa Gábor: Kisgrafikai párbaj Drahos István és Nagy Árpád között (1956–1958)
verseny 9 - ez sem jó meghatározás - szóval közös feladatunk megoldását. Stílusa népies barokk, Csokonai korának hangulatában, a lényeg: a kulacs kihangsúlyozva, mint el nem cserélhető drága kincs, a leánynak még a kutya is hátat fordít... ....Folytatom 19-én. Most következik szigorú bírálata a te munkádnak! (6. kép) Alaposan beleestél abba a hibába, amibe én is: túlságosan elaprózod a dolgokat, sok a részlet, sok a szürke, a fehér-fekete ellentéte nem érvényesül, a nagyító és a jó véső használata belekényszerít olyan finom kis részletek kidolgozásába, amelyek ha elmaradnának, sokat érnének. - Szóval küszködnünk kell mindkettőnknek az aprólékosság ellen. 10 - A kompozíció tetszik nékem, csupán Bacchus tömegét sokallom egy kicsit. ...- Azt írod Árpádom, hogy a terpentin gyantába beleragadt a másolásod. Te hogyan viszed át a rajzot a dúcra? Én ceruzával kopírozom át a pauzpapírról, azután tussal kifestem. Kissé hosszadalmas, de így többször átérzem a vésés technikáját. Hátránya, hogy a mostani rossz tus néhol megcsomósodik, és akkor baj van a nyomással. - A lovagi mérkőzésből egyelőre kiestem, de az általad adott témát azért nem ejtjük el (Volt szeretőm tizenhárom..) és Isten segítségével megcsináljuk... ...Már az is, hogy ma egy kicsit kisütött a nap, nagyon jó hatással van rám. Nemsokára megeszem a vasszöget is, egyszer pedig biciklin száguldók el hozzátok... 11 A harmincas-negyvenes években szinte mindennapos lehetett, hogy Drahós István tényleg biciklire pattant és Csongrádon "meglepte" barátját. Az ötvenes években is rendszeresen bicikliztek mindketten, Szentesen és Vásárhelyen akkoriban is a kerékpár volt a legnépszerűbb közlekedési eszköz. Ezek az Ígérgető, biciklis látogatással meglepni fenyegetődző kitételek azonban akkor már legalább olyan mutatványszámba mehettek, mint egy félgyomrú embernek - teszem azt - egy vasszeg megemésztése! Mindenesetre úgy értékelhetjük, mint utalásokat a régi meghitt barátságra, melyben domináltak a közvetlen elemek, és nem kényszerültek a barátok a levelezésre. Nekünk azonban épp ezek a levelek jelentik a kortársi tanúskodás egyetlen lehetőségét, hát nézzük a következőt! 12 "Kedves Árpádom! Szentes, 1956.V.27. Nagyon elhallgattunk! Valószínűleg a,házkörüli munkák foglalják le idődet, hogy nem jelentkeztél újabb munkáiddal....A Párádon való beutalást júniusra várom. Vájjon sikerül-e oda eljutnom. Még sohasem "üdültem", kíváncsian várom, hogy mi lesz ott velem. - ...Nem tudom, hogy melyik munkám az utolsó, amit adtam, ezért nem küldök most nyomatokat, hanem inkább megvárlak, amíg újból eljöhetsz hozzánk. - 13 Bár már az iskola miatt nem leszek egész nap itthon, azért bármikor jöhetsz kedves Árpádom, örömmel látlak és szórakozásban sem lesz hiányod, mert sok exlibrist kell végignézned. - Szeretnék én is elmenni Hozzátok, el is megyek a nyáron, ha nem biciklin, hát vonaton.... 9 Drahos István a "verseny" szót is zárójelbe tette, mint a "legutolsó"-t is, ezzel mintegy érvénytelenítette. 10 Drahos már korábban is megpróbált küzdeni az aprólékosság ellen. Harmadik levele utóirataként ezt olvashatjuk: "Újabban mellőzöm a nagyítóüveget. Egy újabb szemüvegem van, erősebb, mint az előző üveg, és jól látok vele dolgozni. Remélem, hogy megszabadulok a már bosszantóan aprólékos és túlságosan finom technikától, aminek - szerintem - leginkább a nagyítóüveg volt az oka." 11 KJM.KAdt.89.1.6.1. levél 5 kézírásos vonalazott oldalon. 12 KJM.KAdt.89.1.8. levél 4 kézírásos vonalazott oldalon. 13 Nagy Árpád szentesi látogatásainak több bizonyítéka található a levelezésében. A barátságuk ettől gazdagodott, de a Drahos-levelek nyilván szegényebbek, hiszen amit megbeszéltek, arról már nem kellett írnia. Mindketten gyűjtötték egymás munkáit. Sajnos a Nagyhagyatékban ezt nem találtuk meg, feltehetően Nagy Árpád Dánielhez került Kókára. 335
