A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Művészettörténet - Muradin Jenő: Papp Gábor (1872–1931)

A festő lejegyzett emlékezései nyomán az ismert (fentebb idézett) jelentősebb portrémegrendelésekhez legfennebb családi-kortörténeti vonatkozásokat adhatunk hozzá. Barcsay Domokos, a "fejedelem" megjelölésű portré az akkori társadalmi élet ismert személyiségét, népszerű szóvivőjét ábrázolja. Barcsay a szabadelvű párt képviselője volt, hamvai a kolozsvári Házsongárdi temető családi sírboltjában nyugszanak. Gróf Mikes Kelemen magyarcsesztvei (Maros-menti) nagybirtokos, gr. Mikes Árpádnak, a hírneves gazdának a fia, a portrémegrendelés talán akkoriban kötött házasságával függ össze. Az említettek közül gr. Kornis Károly, a főrendiház tagja, gr. Teleki Károly földbirtokos, gr. Bánffy Albert nyugalmazott főispán, az EMKE egyik alapítója volt. A Teleki család tagjai közül (kiknek birtokában maradtak nagy értékű képek) ma már senki sem él Erdélyben, valamennyien Németországba telepedtek át. A konzervatív korízléssel bizonyosan számot vető, de soha sem igénytelen vagy fantáziátlan képek kerültek ki a festő műhelyéből. Megrendelői egymásnak ajánlották, s így munkája - különösen a kolozsvári években - mindig akadt. A fölsorolt képeken kívül az Erdélyben igen népszerű, kolozsvári származású Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter portréját említik, melyet a megrendelő teljes megelégedéssel vett át. Nagy termékenységgel, a műfajokat váltogatva dolgozott. Egy műtermi tudósítás az 1900-as év októberében arról számol be, hogy a művész azon a nyáron tizenkét festménnyel készült el. Többségében ezek között a portrék vannak (br. Inczédy Sámuel arcképek, Boxall angol zongoraművész és Miles Eduard angol festő képmása, allegorikus portrékompozíciók), majd az epikus témák és tájképek (Füzesben, Falu végén) következnek. (17) Utolsó jelentősebb képmásainak egyike - mint Lyka Károly megjegyzi - Vass József népjóléti és munkaügyi minisztert ábrázolja. A megrendelést a festő budapesti látogatása során kapta, s 1926-ban készült el vele. (53) Az igazán méltó nagy műveket a festő a kompozíciókban látta. Ilyen jellegű témák élete végéig foglalkoztatták. A monumentális méretű Exhumálás még a francia későnaturalizmus szellemében fogant, de későbbi munkajelenteiben (Kavicsbányamunkások, Mosóasszonyok) már a reálisabb művészi ábrázolás felé fordult. Végül az emberi sorskérdéseket fölvető szimbolikus művek alkotására tett kísérletet. Kártyázók címmel több változatlan megfestett - s egyben utolsó, befejezetlen képe mutat erre a szándékra. Tájképei, kompozíciós művei éppúgy szétszóródtak, mint portréi. A kolozsvári városképek közületi megrendelésre készültek, és sokáig a városháza termeit és előcsarnokát díszítették. A szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdonába került tájképek: a Tápai utcarészlet és a nagyméretű Tátrai tájkép. Utóbbi centrális beállítása ellenére is megkapó, kifejező alkotás. Sötétzöld fenyők sorfala mögül emelkedik magasba a Csontváryt is megihlető vidék havas hegyorma. Ez a múzeumi gyűjtemény azonban távolról sem képviseli Papp Gábor festészetének igazi értékeit. Feltehetően a hagyatékából kikerült képek egy részét összesíti. A már említett két önarcképen kívül gr. Apponyi Albert portréja (ez a történetiségében is érdekes mű), a Rákóczi-szobor című munkája, valamint több női portré és egy férfi akt került be a közgyűjteménybe. A Kolozsvár és Szeged vonzáskörében dolgozó festő viszonylag ritkán jelentkezett budapesti kiállításokon.

12 Műcsarnokbeli tárlatait képtémáiért, az általa is jelentősnek 12 Kiábrándítónak tartotta már kezdettől az Országos Képzőművészeti Tanács konzervatív politikáját. Éppen ő volt az, aki az erdélyi részekben a "visszautasítottak szalonját" szervezte. 307