A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Művészettörténet - Muradin Jenő: Papp Gábor (1872–1931)

ellen indított. Kártérítést követelt (húszezer koronát), mivel a kereskedő nagy értékű rendelésre vonatkozó ajánlatát visszavonta.

11 "Szegedi barátai megdöbbenve állapították meg - írta Huzella Ödön -, hogy egyre szótlanabb, sőt a búskomorság jelei mutatkoznak rajta. De senki sem tudta, hogy milyen beteg: a betegsége hűdéses elmezavar volt, vagyis: paralisis progressiva. Ez a baj a húszas évek vége felé kezdett feltűnőbben jelentkezni nála. Viselkedésén és megjelenésén is mutatkozott. Feltűnően elhanyagolta magát, holott régebben angol eleganciával öltözött, s nyár derekán, napsütéses időben hatalmas festőparaplija alatt sétált a főutcákon, természetesen nagy feltűnést keltve." (66) A szerzett elmebetegségek között ma már nagyon ritka, eltűnőben levő kór pusztította szervezetét. Orvosi leírások szerint a paralisis progressiva szifilitikus eredetű, melynek tünetei a fertőzés után 7-15 évre jelentkeznek. Az agysorvadás okozta szellemi hanyatlás a festő fokozódó munkaképtelenségében is megnyilvánult. Föllángolásai voltak már csupán, nagyobb feladatot képtelen volt megoldani. A megrendelők elmaradoztak. Utolsó időkben kis méretű képeit tíz-húsz pengőért adta el kávéházakban. Tragikus végzete meggondolatlan házassága nyomán teljesedett be. Ismerősei nagy meglepetésére ötvanhatéves korában elhatározta magát a nősülésre. 1928. november 19-én értesítette levélben barátját, Hirschfeld Sándor kolozsvári kereskedőt szándékáról, és kérte keresztlevelét. Házasságkötésére decemberben került sor Szegeden. Választottja a harminckétéves, igen csinos Dull Margit, battonyai születésű lány volt, akkoriban hódmezővásárhelyi polgári iskolai tanárnő. Hogyan került össze a két egymáshoz nem illő ember?,- csak találgatni lehet. Titok senki előtt sem maradhatott a festő nyomorúságos helyzete. Pár héttel házasságkötése előtt, mint a szegedi lapok megírták, műtermének minden képét elárverezték. Fűszeresnek, vendéglősnek, szabónak, tartozott, s az apró adósságok fejében foglalták le festményeit. (56) Igaz, Papp azt hangoztatta, hogy tavasszal 60 ezer pengőt kell kapnia, s azzal rendeződik anyagi helyzete. Depresszióból lelkesültségbe átcsapó tervezgetéssel nászútra Párizsba készült (57). Felesége azonban kevéssel a házasságkötés után visszaköltözött Hódmezővásárhelyre, s megindította a válópört. Drámai hatású színpadi képbe illik a végkifejlet. A festő utoljára a Kártyaparti című nagy kompozícióján dolgozott. Rögeszmésen élete fő művének szánta. Extázisosan dolgozott rajta, majd hetekig feléje sem nézett. Egyszer, barátai megdöbbenésére, azt mondta, hogy megoldotta a legnehezebb problémát: beragasztott a képbe egy káró ászt. Azután extázisából magához térve eldobta a palettát, így szólt a jelenlévőkhöz: "Lássátok...! Mi lett Papp Gáborból! Vigyetek a kórházba!" (66) Szülővárosába 1929 januárjában érkezett a hír arról, hogy Papp Gábort elmegyógyintézetbe kellett vinni. "Ezt a nagy tehetséget, ezt a finom lelkű, jó embert" - kesergett a festő sorsán Gyalui Farkas. (58) Szegeden a Pulcz utcai elmekórházban 1931. február 9-én hunyt el Papp Gábor. Hozzátartozók nélkül, mint a város halottját temették el. * 11 A bíróság indokoltnak találta a festő kártérítési igényét, és 12 ezer koronát ítélt meg neki. 305