A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)
Irodalomtörténet - Lengyel András: A Vasárnapi Kör „regenátja”. A gondolkodó Ritoók Emma
Ambícióinak hamarosan eredményei is megszülettek; lélektani vizsgálatai két tanulmányt is eredményeztek. A Ranschburg Pál laboratóriumában végzett kísérleteiről a Magyar Gyermektudományi Társaság folyóiratában, A Gyermekben számolt be. Ez a tanulmánya (Gyönge tehetségű gyerekek színérzéke) a folyóirat 1910. évi 1. számában jelent meg, s az esztétikai érzékelés természetére vonatkozóan keresett feleletet a kísérleti lélektan eszközeivel. A két kérdés, amelyre választ keresett, hangsúlyozottan határolt, szaktudományos kérdés volt, s mindkettő magában hordta a viszonylag egzakt megválaszolás lehetőségét. " 1. Van-e egyáltalában biztos és határozott tetszési ítélete a gyönge tehetségű gyermekeknek? 2. Mennyiben befolyásolja az esztétikai értékelést az értelmiség [= értelmesség] fejletlensége?" 57 Kísérletei, amelyeket német eszközökkel s eljárásokkal valósított meg, összehasonlítható, értelmezhető eredményre vezettek. Tanulmányának, bár azóta értelemszerűen túlhaladott rajta az eszközeit folyton tökéletesítő "szakma", van bizonyos tudománytörténeti jelentősége - Magyarországon az elsők között vállalkozott ilyen vizsgálatra. A másik, a Külpe intézetében végzett kísérleteiről a stuttgarti Zeitschrift für Ästhetik und Allgemeine Kunstwissenschaft 1910. évi 4. és 5. számában, két részletben számolt be. Ez a Zur Analyse der ästhetischen Wirkung auf Grund der Methode der Zeitvariation című dolgozata részben a korábbi vizsgálat folytatása és kiterjesztése, de sokkal terjedelmesebb s annál céljaiban is nagyobb igényű. Az esztétikai megértés folyamatát mint időben előrehaladó folyamatot igyekezett értelmezni s leírni. Nagy képzőművészeti anyagot vont be a vizsgálatba, s az ezekre adott, változó időtartam alatt realizálódó reakciókat írta le s értelmezte. Az esztétikai viselkedés, az átérzés, a motorikus reakciók, a keletkező képzettársítások, az érzületi állapotok, az asszociációk és a "tartalom" közötti összefüggések, az esztétikai értékelés stb. mind szempontja volt, sőt az egyéni különbségeket is számba vette. Ez az írása, amelynek egyik ösztönzője, mint a tanulmány bevezetéséből kiderül, már Ernst Bloch volt, jelentős teljesítménynek tekinthető. Mindenképpen a kor nemzetközi színvonalán állt, s az akkor lehetséges legjobb módszertani és technikai apparátusra támaszkodott. Csak sajnálható, hogy nem jelent meg magyarul, s így nem került be a magyarországi kutatás szemhatárába. A kísérleti pszichológiát azonban később már nem művelte; megint "újrakezdte" pályáját. Bár eredményei valamiképpen beépültek gondolkodásába, művészetekkel kapcsolatos álláspontjába, ezt a kísérteties megközelítést, ezt a scientista vonulatot a későbbiekben már nem látta folytathatónak. Sőt szinte az ellenkező végletbe csapott át, utóbb már csak az esztétikum filozófiai jellegű értelmezése foglalkoztatta. Ez a váltás összefügghetett azzal, hogy berlini életélményei, úgy látszik, fontosabbaknak bizonyultak, mint a szaktudományos érdeklődés intellektuális élményei - s személyes kapcsolatai is ilyen irányban hangolták. Berlini (s párizsi) életélményeinek regénye, A nagy véletlen 1907 végén jelent meg. Ezt a könyvet sem igazi író írta; megjelenítő ereje elmaradt intellektusa mögött. Kritikusainak fönntartásai - még a leginkább elismerő, méltányló bírálatokban is - éreztetik ezt. Ady, aki a Huszadik Században írt róla, a könyvet egy csipkekendőhöz hasonlította, amelyben "egy szál se rossz, csupán az ábrák, a darabok, a részek össze nem illők, aránytalanok" 58 . Juhász Gyula, aligha véletlenül, nem akarván rosszat írni, inkább emlékeit idézte föl s a regényről viszonylag röviden írt. 59 S a Ritoókhoz közelálló Balázs Béla is azt írta, hogy ez a könyv igazában csak az "ott voltak" számára készült, akik félszavakból, utalásokból is értik azt. Egyéb57 Ritoók Emma 1910a. 14-15. 5 » Ady Endre 1973. 328. 59 Juhász .Gyula 1968. 312.. 255
