A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)
Irodalomtörténet - Lengyel András: A Vasárnapi Kör „regenátja”. A gondolkodó Ritoók Emma
netovábbjaként festő szeretett volna lenni. Az értelmiségi pálya lehetősége 1895-ig föl sem merülhetett számára. Hogy a "hely" miért bizonyult rossz "választásnak", nehezebb kérdés, de nem megválaszolhatatlan. A Ritoók-család, amely nemességét állítólag II. Mátyástól kapta 13 , régi kálvinista földbirtokos család volt. Apja, gálszécsi Ritoók Zsigmond (1837-1905) 14 jónevű nagyváradi ügyvédként, teljes társadalmi elismerés övezte tekintélyes emberként élte le életét. Számos társadalmi tisztség betöltője (az iskolaszék elnöke, az ügyvédi kamara elnöke, egyházmegyei segédgondnok, majd jegyző stb.) volt, Szilágyi Dezső minisztersége idején az államtitkári szék legfőbb várományosa. 1891-ben mint nagytekintélyű jogászt a nagyváradi ítélőtábla tanácselnökévé, 1892-ben elnökévé nevezték ki. Kiváló képességű, művelt ember volt; egyik cikkében az akkor Nagyváradon újságíróskodó Ady Endre is "kiváló agyvelőnek", egy másik cikkében a "bírói kar büszkeségének" mondta. 15 A helyi lapokba cikkeket is írt. 1885-ben pl. Nézetek a nők jogi és társadalmi helyzetéről, 1887-ben Társadalmi problémák, ismertetés a communismus és socialismus köréből, 1889-ben A szabadságról címmel jelent meg írása a Nagyvárad-ban. Ritoók Emma maga írja róla, hogy az ő "befolyása útján" fedezte föl, "hogy filozófia és szociológia van a világon", 16 - aligha a család intellektuális légkörével lehetett tehát elégedetlen. (Ezt erősíti, hogy fivére, Ritoók Zsigmond [1870-1938] 17 is értelmiségi pályára ment, orvos, sőt orvosprofesszor lett, az intellektualitásnak tehát bizonyosan volt súlya, tekintélye a családban.) De a család alapvető kálvinista-puritán légköre azért valamiképpen mégis behatárolhatta lehetőségeit a kiegyezés utáni Magyarországon. Jellemző, hogy az a társadalmi tér, amely szűkebb környezetében számára nyitva állott, nem elégítette ki. Alapélménye az elvágyódás lett. Egy másik, 1914-i önéletrajzában, melyben ha rejtőzködve is, de önmagáról is vall, ezt az érzést mint a legsajátabb tulajdonságát írta le: "De így, mikor szépanyáimon át saját magamat kerestem, van valami, amit nem találok meg bennük, ami az egészen az enyém: a nyugtalanság, az örökös vágy valami más után, a keresés és elkívánkozás, a nem-idevalóság érzése, ami az utazásoknak is különös színt adott s olyan fontossá tette az idegent az életemben. Nemcsak az újat látásban talált élvezet volt benne, hanem sokkal mélyebben a váratlan várása, a megtalálás reménye." 18 Ha valamivel szebb, s valamivel butább lett volna, alighanem férjhez ment volna, s életét a társasági élet - a rangtartás, a reprezentálás alkalmai és formái - kötötte volna le. A férjhez menés elmaradása, a szerelem nélküli házasság elutasítása azonban energiáját, ambícióját szükségképpen más irányba terelte: intellektualizálódott. 19 Előbb, apja hatására, "az autodidakták rendszertelenségével és mohóságával" tanulni kezdett, majd írásba és fordításba fogott. írni az 1891 és 93 közt a Nagyváradnál szerkesztősködő Iványi Ödön biztatására kezdett el, s hamarosan már kötetekkel is jelentkezett. 1894ben Kielland Méreg című kötetét fordította le s jelentette meg a Kisfaludy Társaság kiadásában, 1896-ban Mai idegek címmel novelláit publikálta (erről már Ignotus is írt) 20 , 1897-ben egy értekezéssel (A természettudományi irány a szépirodalomban) a 13 Hortobányi Jenő szerk. 1940. 888. 14 Szinnyei József 1906. 1023-1025. 15 Ady Endre 1955. 302., Ady Endre 1990. 409. 16 Szinnyei József 1906. 1023-1025., Ritoók Emma 1911a 1 7 Szinnyei József 1906. 1025., Kenyeres Ágnes főszerk. 1982. 526. 18 Ritoók Emma 1914. 267. 19 Indulásáról ld. Szinnyei József 1906. 1024-1025., Ritoók Emma 1911a, Ritoók Emma 1914. 20 A Mai idegekről Ignotus - Pató Pál néven - A Hét 1896.febr.23-i számában írt (126-127.). 246