A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)
Történelem - Marosvári Attila: A szervezett alapfokú iparostanonc-oktatás kialakulásának első szakasza Magyarországon (1778–1849)
ok miatt hamarosan abbamaradt. Ilyen volt Sopron, ahol a XVIII. század végén működött ugyan vasárnapi iskola, 1830-ban mégis úgy szervezték újjá, mint amelynek nem volt semmiféle előzménye 67 . Debrecen viszont, ahol a Beregszászi-féle rajziskola eredményesen működött a század első évtizedeiben, vasárnapi iskola az 1850-es évek elejéig nem jött létre, annak ellenére, hogy a magyar szabók céhe 1846-ban 60 forintot ajánlott föl erre a célra 68 . Székesfehérvárott 1798-ban megnyílott ugyan ez az iskola, s folyamatosan működött is, de a városi tanács erélyes intézkedései ellenére voltak olyan évek, amikor "csaknem minden tanuló elmaradt" 69 . Szegeden jobb volt a helyzet, különösen amiatt, mert a városi tanács megbízásából az inasok vasárnapi oktatását 1822 októberétől a piaristák biztosították. E megbízásnak 1853-ig tettek tíleget, ekkortól az inasoktatás a belvárosi elemi iskolai tanítók feladata lett 70 . Szeged helyzete tehát e tekintetben is szerencsésebb volt, más helyütt koránt sem volt ennyire megnyugtatóan megoldott a vasárnapi tanoncoktatás. "A' mesterségekben lévő inasok felsőbbem rendelésnél fogva vasárnap és ünnepeken köteleztetnek ugyan bejárni - fejtegette a visszás helyzetet közelről érzékelő Joó János -, de ez sem teljesítetik ugy mint kellene, részint az inasok szülőik gondatlanságok -, részint tudatlan és rossz szándékú mesterek gátlásaik miatt. Van ugyan illy esetekre büntetés is szabva, de ha mind ezt a' tam'tó teljesedésbe akarná hozni, akkor alig lenne ideje a' pörök bevégzésére, pedig vannak helyek, hol a' kimondott Ítéleteket sem igen lehet végrehajtani, 's még is végre mindig az ártatlan inas bűnhődik" 71 . Nem véletlen ezért, hogy az 1840-es évek közepén ismét helytartótanácsi rendeletekkel kellett megkövetelni ezeknek az iskoláknak a létrehozását illetve működtetését. 3. A Mednyánszky-féle közoktatási bizottság reformjavaslatai Az 1820-as évek végétől újból a közérdeklődés középpontjába került az iparoktatás kérdése. Ez összefüggésben volt a magyar liberális nemesi reformellenzék megszerveződésével és tevékenysége fölerősödésével. A reformellenzék plaszikusan ekkortól körvonalazódó programja a polgári átalakulás egyik sarokkövének tekintette a hazai ipar megteremtését és intenzív fejlesztését, s ennek hangsúlyos feltételeként fogalmazta meg az új iparosgenerációk hatékony képzésének megoldását, valamint az ehhez szükséges intézményrendszer kiépítését. Már egy 1830-ban kiadott országgyűlési tervezetben helyet kapott - bár minden eredmény nélkül - egy erre vonatkozó elképzelés, amely olyan, a városokban fölállítandó ipariskolák ("scolae industrials") bevezetését szorgalmazta, "amelyekben az ifjúság az értelmi oktatás mellett a hivatásához szükséges különféle technikai munkákban is kiképezhető legyen" 72 . A szakoktatás reformjának szükségessége az 1832-36-os országgyűlésen is fölmerült, döntés azonban csak annyiban született, hogy a rendek - gróf Széchenyi István javaslatára - 200.000 forintot szavaztak meg egy később felállítandó polytechnikum javára 73 , továbbá hogy a Mednyánszy Alajos báró vezetésével létrehozott közoktatási 67 Verbényi László 1940. 42-43. 68 Zelizy Dániel 1892. 333. 69 Kállay István 1987. 15. 7 ° Reizner János 1900. III. 297. 71 Joó János 1841.53. 7 2 Kornis Gyula 1927. II. 11-12. vö.: Mészáros István 1984. 283-284. 73 Palugyai Imre 1852. 420. 188
