A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)
Történelem - Marosvári Attila: A szervezett alapfokú iparostanonc-oktatás kialakulásának első szakasza Magyarországon (1778–1849)
telensége miatt 46 . Szeged e tekintetben kivételt jelentett: itt 1799-ben 121 növendékkel indult meg a rajziskola, s a tanulók száma 1805-re elérte az 500 főt. Igaz, ezt követően az iskola hanyatlásnak indult, mivel az 1813-ban ismét szegedi rajztanítóvá kinevezett Illyés Ágoston "a rajziskolát igen elhanyagolt állapotban találta" 47 . Az adatok egyértelművé teszik, hogy már ekkor is igazak voltak Joó János egri rajztanító 1841-ben papírra vetett sorai: "Mester legények leginkább csak akkor szoktak rajzot tanulni, mindőn már körmökre ég, vagy is remekelni és mesternek lenni kivannak." 48 Az erélyes intézkedések azonban elmaradtak: a napóleoni háborúk időszaka kedvezőtlen terepet biztosított a szakoktatás reformmunkálataihoz. Ez lehetett az oka annak, hogy az 1806-os új Ratio Educationis csupán az 1795-ös rendelkezéseket ismételte meg, némileg újból szűkítve a rajzra kötelezettek körét, mivel a geometria tanulása mellett csak azoknak a városi iskolai kézműves tanulóknak írta elő a rajz elsajátítását, ahol volt rajziskola (15. §), ennek ellenére megerősítette a rajztudást igazoló bizonyítvány megkövetelésével kapcsolatos korábbi döntéseket (23. §) 49 . Ezek az intézkedések csupán a meglévő - nagyon hiányos - intézményrendszer konzerválását biztosították, a továbblépés föltételeit nem teremtették meg. Ilyen körülmények között pl. Glatz Jakabnak, a schnepfenthali filantrópium egykori tanárának 1799-ben fölvetett gondolata olyan intézetek fölállításáról, "ahol a "polgár megszerezhetné az iparűzéshez szükséges természettudományi, technológiai, ökonómiai, kereskedelmi ismereteket", valóban "jámbor óhajnak" bizonyult 50 . A Helytartótanács néhány, ebben az időszakban az iparostanoncoktatás tárgyában hozott intézkedése kizárólag a tanítás folyamatosságának biztosítását, valamint a jelentős mértékű hiányzások megszüntetését célozta. így az 1815. január 3-án kelt rendelet a törvényhatóságok és a tankerületi főigazgatók jelentései, valamint a beterjesztett "Remeki Rajzolatok" silány minősége hatására szállt síkra a rajziskolák látogatásának megkövetelése érdekében 51 , 1818. július 30-án a szabálytalan, rajziskolai bizonyítvány nélküli tanoncfelszabadítást tilalmazta 52 , míg 1821. június 6-i és 1833. október 30-i rendeletével az 1795-ös intézkedések pontos betartására hívta fel a törvényhatóságok és a céhek figyelmét 53 . Ezek az intézkedések azonban alig befolyásolták az inasoktatás nem éppen optimális helyzetét. Pedig ebben az időben is születtek olyan elképzelések, amelyeknek az iparoktatás problémáinak megoldása volt a célja. 1817-ben Pesten jelentette meg Szabó János A hazabeli kissebb Oskoláknak jobb lábra állitásokról című munkáját, amelyben elsősorban a falusi népesség kiművelése érdekében sürgette a falusi iskolák fejlesztését, s ezeknek "Industrialis Oskolákká" alakítását. Szabó szeme előtt Tessedik gazdászati iskolájának példája lebegett, amikor olyan kettős feladatú iskolát kívánt fölállítani, amelynek "tzélja [...] a' lélek' tehetségeinek kifejtegetésére eszközül szolgáló, 's az életre-szükséges tudományok tanítása, és némely hasznos kézi munkákba való gyakorlás." 54 Ennek érdekében többek között hangsúlyozta a rajzoktatás biztosításának 46 Szterényi József 1897. 51. 47 Reizner János 1900. III. 269-270., vö. Lugosi Döme 1933. 4 » Joó János 1841. 53. 49 Mészáros István 1981/b. 237. és 239. 50 Idézi: Vincze Frigyes 1937. 38. 51 Közli: Kassics Ignácz 1835. 177-178. 52 Ugyanott 188. 53 Függelékben közli: Verbényi László 1940. 64-65. 54 Szabó János. 1817. 14. Ilyen iskolák 1776-tól működtek előbb Csehországban, majd a 185
