A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)
Történelem - Marosvári Attila: A szervezett alapfokú iparostanonc-oktatás kialakulásának első szakasza Magyarországon (1778–1849)
A Prónay Gábor pozsonyi tankerületi főigazgató javaslatára kiadott 1786-os helytartótanácsi rendelet, amely természetesen csak azokra a városokra vonatkozott, ahol működtek nemzeti iskolák, felsorolta a bizonyítvány bemutatásához kötött 22 foglalkozást is 23 . Prónay szerepe azonban nemcsak emiatt jelentős a magyarországi iparoktatás történetében. О volt az első, aki megfogalmazta az ipari munkaiskola (Industrialschule) fölállításának szükségességét. Kezdeményezése sikertelennek bizonyult, de az 1788-ban létrehozott pesti női szövőiskola az ő elgondolásainak szellemében született meg 24 . 2. A tanoncoktatás eredményei és hiányosságai a XIX. század első évtizedeiben Az 1783-as rendeletben rögzített rajzoktatási szisztéma - a Helytartótanács erélyes intézkedései ellenére - nem működött hatékonyan, még akkor sem, ha a rajziskolák száma Magyarországon az 1790-es évekre 18-ra emelkedett. 25 Ennek okai nagyon szerteágazóak voltak. Következett részben a rendelet végrehajtásának hiányosságaiból, pl. abból, hogy az első években nem tudták előteremteni az oktatás tárgyi feltételeit, elsősorban a megfelelő rajzminták hiányoztak. Ezeket főként Bécsből pótolták, s csak az 1800-as évek elejére érték el, hogy valamennyi iskolában megfelelő minőségű és összetételű segédanyag álljon rendelkezésre 26 . Gondot okozott a tanfolyamra járó eltérő előképzettségű és felkészültségű tanulók differenciálása is. Az 1783-as rendelet 8. §-a utal ugyan a tananyagbeosztás részletezésekor a tanulók képzettség szerinti megkülönböztetésére 27 , de ez - különösen a vasárnapi tanonc-rajzoktatás esetében - nem vált mérvadóvá, a tanulókat, főként alacsony számuk miatt, nem választották szét. A Helytartótanács ezért 1795. április 6-án egy újabb javaslatot terjesztett a magyar kancellária elé, amelyet az április 20-án kelt leiratában meg is erősített. Eszerint a rajziskolákban három osztályra bontották a tanulókat. Az első osztályba sorolták azokat, akiknek a rajzolás elemi ismereteit kellett elsajátítaniuk. A II. osztályba azokat az iparosokat osztották, akiknek mérővesszővel kell dolgozniuk, a III. osztályba pedig azokat az első osztályt végzett tanulókat helyezték, akik architektonikái tekintetben kívánták magukat képezni. Ez az új rendszer tehát alapvetően ketté osztotta a tanulókat, az elemi rajzismeretek elsajátítása után egyik részüknek főként iparrajz, a másik részüknek pedig díszítményrajz oktatását írta elő. Változtattak a mintarajz értékelésének 1783-as gyakorlatán is, ettől kezdve a rajzok bírálatát a tankerületi főigazgatók és a tanulmányi bizottságok végezték 28 . A rajzoktatás új rendszere azonban felemás módon valósult meg. Míg a III. osztály díszítményrajz tanítása többé-kevésbé eredményesen funkcionált, a II. osztályos iparrajzoktatás nem vált gyakorlattá, hanem az itt folyó munka a szakszerűség helyett magasabb szinten ugyan, de mégis az I. osztályra építő általános képzés irányába tolódott el 29 . A legnagyobb gondot kétségkívül a rajziskolák gyér látogatottsága okozta. Ez abból adódott, hogy sem a városok, sem a céhek nem támogatták ezeket az iskolákat, érdek23 Szterényi József 1897. 29-30. 24 iványi Béla 1906/a. 74-78., Vig Albert 1932. 99-101. 25 Szabolcsi Hedvig 1972. 49. 26 Szterényi József 1897. 34-36. 27 Ruby Miroszláv 1894. 24-25. 28 Iványi Béla 1906/b. 294-296. 29 Ugyanott, 329. 182
