A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)
Történelem - Marosvári Attila: A szervezett alapfokú iparostanonc-oktatás kialakulásának első szakasza Magyarországon (1778–1849)
1. Az inasoktatás intézményrendszerének kiépülése Mária Terézia és II. József uralkodása idején Az állami iparoktatás megteremtésének első magyarországi nyomai az 1770-es évek elejére datálhatok. Mária Teréziának 1774. január 25-én a magyar udvari kancelláriához intézett utasításában, amelyben a magyarországi elemi, közép- és felsőiskolákkal kapcsolatos fölmérések elvégzését rendelte el, már írásban is megfogalmazódott az újszerű elgondolás: "... szándékom oda irányul - hangsúlyozta az uralkodó -, hogy a polgár jobb kiképeztetést nyerjen azon ismeretekben, melyek a kézimesterségekhez és a művészetekhez szükségesek. " 5 E szándéknyilatkozat ellenére a magyarországi iskolarendszert újjászervező 1777-es Ratio Educationisban nem történt meg sem az inasoktatás önállóságának deklarálása, sem pedig különállása szükségességének elismerése. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy az inasok oktatása nem iskolai keretek között történt, hanejn a céhekben, illetve a céhes mesterek műhelyeiben. A csupán iskolaszervezeti kérdésekkel foglalkozó Ratio Educationis készítői így nem is tekintették feladatuknak a tanoncoktatás szabályozását. Mivel a tanoncképzés az állami oktatáspolitika szempontjából is az ipar és az oktatás határterületén helyezkedett el, megítélése évtizedeken keresztül ambivalens maradt. A gazdátlanság nemcsak a később létrejövő intézmények funkcióinak tisztázatlanságában nyilvánult meg, hanem kihatott a tanoncoktatás egész menetére, színvonalára, s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az iparosoknak az állami tanoncképzéssel szembeni ellenérzései elmélyüljenek, meggyökeresedjenek. A Ratio — az imént említett okok miatt — csupán érintőlegesen, az iskolarendszer egyik alapszintjét jelentő városi anyanyelvi iskolák kapcsán szól azokról az ismeretekről (számtan, mértan, természettan, szabadkézi rajz) és készségekről, "amelyek azok számára szükségesek, akik nem mennek át majd a latin iskolába", azaz az iskolai tanulást e szinten befejezőkről, köztük az iparos- és kereskedőtanoncok oktatásáról. 6 A rajzoktatást — általánosságban — a rendelet 50. §-a az "elsőrendű nép-, azaz nemzeti iskolák" esetében (Mészáros István újabb terminusával ezek a kiemelt anyanyelvi iskolák, másként normaiskolák) írta elő a rajztanítók alkalmazásának megkövetelésével. 7 Ezek az iskolák azonban elsősorban a leendő tanítók képzését szolgáló gyakorló iskolák voltak 8 , amelyek szervezését a Ratio Educationis is csupán íankerületenként tartotta szükségesnek, így az itt tanulók rajzoktatása egyáltalán nem vállalhatta fél és nem is pótolhatta a tanoncoktatás egészét. A rendelet kimondja ugyan, hogy a rajzot a többi népiskolában is tanítani fogják 9 , de az oktatást a rendes tanítókra bízta, így valószínűleg nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az akkori népiskolai rajzoktatás a legtöbb helyütt nem biztosíthatta az oda járó tanoncok számára a rajzbeli szakismeretek megtanítását. Ennek ellenére a magyarországi rajzoktatás intézményesítését az elkövetkező években a Ratio Educationisban körvonalazott nemzeti iskolák, illetőleg az azok részeként kialakított rajziskolák oldották meg. Ebben az időben azonban már működtek — jobbára helyi kezdeményezésből — ilyen, elsősorban a tanoncok rajzoktatását biztosító iskolák vagy tanfolyamok. Ennek terhét leginkább a reáloktatás terén különösen fontos szerepet betöltő piaristák vállalták 5 Szterényi József 1897. 16-17. vö.: Fináczy Ernő 1902. II. 94-96. 6 Mészáros István 1981/b. 71., lásd még uo. 19. 7 Ugyanott, 44-45., Friml A,ladár 1913. 66-67. 8 Mészáros István. 1981/b. 44. és 72., Friml Aladár. 1913. 66. és 95. 9 Mészáros István 1981/b. 45., Friml Aladár 1913. 67. 178
