A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Néprajz - Szűcs Judit: Csongrádi cseregyerekek és cserelegények

Lajos szerint az Országos Mezőgazdasági Kamara az egyesületeken keresztül szervezte. A 20-as és 30-as években németországi csereúton vettek részt Greskovics István, Ornyik Sándor, Pölös Ferenc és Tyúkász Mihály. Greskovics István többszáz holdas birtokos fiaként 1926-ban volt kint: "Németek jöttek, mi mentünk oda. Mindjárt (ti. ahogy haza jött) csináltam a gépesítést, műtrágya fölhasználást, zöldségkertészetet." Törzskönyvezett állatokat szerzett be. Mindezt a várostól bérelt többszáz holdas birtokon végezte. Az ifjúkorban vállalt németországi útnak előzménye lehetett egy kisiskoláskori csere. De ennek személyhez kötött nyomát csak Ornyik Sándor esetében találtam. Ő anyanyelvi környezetben szerzett nyelvtudással indulhatott a Weimar melletti gazdaságba. Ó és cseretársa, egy német gazda fia egy-egy évet töltöttek egymás családjában, illetve gazdaságában. Idősebb Ornyik Sándor számára a magyarországinál fejlettebb német gazdaság például szolgált a trágya fölhasználásában, a modern gépek használatában. (Villany cséplőgépet működtettek, a gépi fejésű tejet szervezetten szállították.) Hazaérve, "tizenholdas" gazdaként az itthoni körülmények között megvalósítható dolgokba kezdett, nemesített vetőmagot használt, törzskönyvezett állatokkal fedeztetett, a faiskolából és az ármentesítő társulattól szerzett be fákat. Ahogy összefoglalóan mondta: "Ha tartok valamit, legyen értékes." Pölös Ferenc 1931-ben érettségizett. Utána katona volt, majd három évre kiment Németországba. Apja középparasztként nem akarta, hogy fia ugyanaz legyen. De a fiú látva Németországban az ottani gazdálkodást, azt szerette volna itthon is megvalósítani. Megnősült, "huszonholdas" gazda lett. "Úriparasztként" városról irányította, szervezte a gazdálkodást. Apja gyümölcsösét felújította, bolgárkertészetet állított be, gépesített. (Ez már átnyúlt az 1945 utáni időszakba. Gyümölcsösét téesztagként haláláig gondozta.) Tyúkász Mihály (sz. 1906.) 52 holdas gazda egyetlen felnőttkort megért fiaként polgári iskola és gazdatanfolyam elvégzése és a hódmezővásárhelyi mezőgazdasági szakközépiskolában eltöltött másfél év után 1927-ben került Németországba. Hugo Kastnernél, Erfurt és Gotha között, Ebenleben nevű faluban élt és dolgozott tavasztól őszig. Apjánál "Vili" Kästner töltött el ugyanannyi időt. A hazainál alacsonyabb szintű gazdaságban a német fiú vendégként nézelődhetett. A magyar gazdalegény a hazainál modernebb gazdaságban szívesen dolgozott akár két lóval önállóan, ahogy Tyúkász Mihály is tette. A család által őrzött fényképek tanúsítják, hogy más magyarországi településekről is mentek ilyen útra

16 (2. sz. fotók). Tyúkász János fia Németországból hazatérve átvette apja gazdaságának irányítását. A kint tapasztaltakat itthon kipróbálta, meghonosította. Az állatokat kint már önitatós rendszerben nevelték, ezt próbálta megvalósítani. A trágyát zárt, fedett helyen tárolta, érlelte szintén kinti mintára. (3. sz. fotó) A gabonaféléket kint keskeny sorokba vetették és kapálták; ennek megvalósításával fölhagyott. A gazdálkodás eltérő vonásai mellett a táplálkozásnak szintén eltérő formájáról, az ötszöri könnyű étkezésről, a szórakozás, báli mulatozás civilizáltabb módjáról, a takarékos életvitelről többször beszélt családtagjainak. Az élmények távoli volta, a hajdani cserelegények halála miatt a szokásoknak a helyi viszonyok közti beépüléséről már nem győződhettem meg. 16 A németországi gazdalegény cserét a néprajzi irodalomban nem találtam. 150