A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)
Néprajz - Szűcs Judit: Csongrádi cseregyerekek és cserelegények
Észak-Mecsek Bányavidéken a magyarok és a németek között, a Káli-medence magyarjai és az Őrség német anyanyelvű termelő-kereskedő rétegei között is élt a gyermekek cseréjének szokása. 8 A csongrádi családok ifjabb generációja számára a csere két életkori szakaszhoz kötődött. Az elemi iskolás korú csere a felnövekvő gyermeknek az idegennyelvi környezetben történő nyelvtanulását szolgálta. Emellett az otthonitól eltérő kultúra, szokásrend megismerését is jelentette. A legénykori csere főként az otthoninál fejlettebb gazdálkodási módok megismerésére adott alkalmat. Ormos Lajos 1908-as születésűként az I. világháború alatt lett cseregyerek. így emlékszik erre: "Közbejött az első világháború és nagyapámnak minden fiját, minden vejit elvitték katonának. így az én apámat is. Ott marattak az asszonyok, ëgy csomó gyerekkel mindegyik. Erre mit csinált öregapám? Lëlevelezte a svábokkal a Bánátba. Odavitte az unokákat, engemet is. Levitt bennünket Bánátba, Jánosföldre. Zsombolya alá, Temesvártól hetven kilométerre délre. Elhelyezett házakná. Onnat összeszőtte a sváb gyerekeket. Itt az Iskola ucca tíz szám alatt rendezett ëgy kollégiumot. Azok itt jártak polgáriba. Mi mëg ott jártunk iskolába. Ott végeztem el az elemit. És egyúttal megtanultunk németül. " 1915-18 között Ormos (korábban Ornyik) Lajoson kívül testvére, Ornyik Sándor, unokatestvére, Forgó István, Forgó Viktorka (nem rokon), Berkes Mihály, Bodor Emma, Fekete János, Oláh György (ők mind gazdálkodók gyermekei), Pintér László (aki takaréktári pénztáros fia) laktak kint. Oláh Ferenc 1918-19-ben került ki, ő a következő névsort állította össze: Ormos Lajos, Svettye Sándor, Gózon Imre (apja főmolnár) és négy Oláh fiú, unokatestvérek: György, Imre, Ferenc és János. Az 1909-ben született Oláh Ferenc saját kintlétét tovább pontosította: egy évet második osztályosként Jánosföldön (légvonalban 120-130 km-re Csongrádtól) töltött 1916-17-ben, ekkor Guth Miklóséknál, cseretestvére szüleinél lakott. A következő tanévet harmadik osztályosként Zsombolyán végezte. Az utóbbi településen Szabó Istvánnal, egy unokatestvérével dr.Galgonya Károly bankigazgatónál laktak. Itt "még tanulni költött zongorázni is". Az igényes ellátásért pénzben vagy természetben fizethettek, az őket fogadó család ezzel feltehetően a Pesten egyetemre járó fiát segítette. Oláh György is elmondta, hogy lett cseregyerek: "Apám katona vót, segédcsendőr. Katonaszökevényt kísért Nagybecskerekre. A nagybecskereki vonalon van Jánosföld. Akkor találkozott az apám Guth Jánossal, akinek az idősebb fia már itt tanult polgáriban. Az lakott az Iskola uccában Forgó László bácsinál. Az öccse (az idősebb Guth fiúnak), János, Hanzi, annak kerestek helyet. A vonatra várva borozgattak (ti. a két apa), közben édesapám arra gondolt, hogy engem elküldenek tanulni. Ezerkilencszáztizenhétbe vót ez, júniusban. Megegyeztek. Kisasszony napján jött értem a sváb mutter. Már akkor a Hanzit is hozták hozzánk, a bátyja' ment Forgóékhoz. Hanzi ëgy évet se tanult, mindig kiszökött a tanyára. Hazavitték. Év végén már kommenciót adott apám Hanzi apjának. Második évbe az apa testvérjihön, Guth Mátyáshoz kerültem. Annak a fija itt járt polgáriba." Oláh György és Gózon Imre 1919-ig maradtak. Ormos Lajos és Ornyik Sándor nagyapja, Forgó G. László és az Oláh fiúk nagyapja, Oláh Gergely is többszáz holdas gazda volt. (Mindkét esetben a három generációt magába foglaló nagycsalád vagyonközösségben élt.) A cseregyerekek névsorában sze-replő gazdálkodókat 40-60 hold föld tulajdonosaiként tartották számon. 8 Andrásfalvy Bertalan 1972. 128., Csorna Zsigmond 1988. 156-160. 146
