A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Néprajz - Grynaeus Tamás: Nagy Pálné Balog Emerencia hadikfalvi (garai) gyógyítóasszony

Itt már megjelenik a ráolvasó szöveg paródiája és a tréfás történet mutatja, hogy a kétkedés kikezdte a hagyományt. Méginkább látható ez BE. egyik leánya NA. elbeszéléséből: "Megverték szemvei, megigíszték: Szem megnézte, szü megszerette, s ezer angyal vegye ki a lelket belőle. Háromszor csinálták, s akkor így kézvei levették a gyereknek a betegségét. Akkor mi úgy hittük, na, most már meggyógyult. De szegény gyerek csakis asztán is olyan beteg volt. De mi úgy tudtuk, hogy most már meggyógyult, levettük kézvei a betegséget." (NA.) Vízvetés "A kisgyerek nagyon sírt éccaka, aszonnya az asszony hogy: -Hajja-e, mennyen s vettessen vizet ennek a gyereknek, mert reggelre meghal. - Aszonnya: ne félj nem hal meg. - Hát, aszonnya, nem hagyja, hogy nyuguggyak. De sír a gyerek, sír a gyerek. Kihorgya az annya, visszapókálja, hát csak sír a gyerek. Az ember nem vót mit tegyen: felkőtt s elment. Egy köcsögöt a kézibe vett, avval elment. Aszonnya: menyek most vízvettetni. Az asszony a gyerekvei otthon maradott. Elment is, a hótt szeneket a vízbe beléhánta oda a köcsögbe, hát ameddigaddig, gondolta imár hazamehetek, elég rég elmentem. - No, hazament, aszonnya: no, ne. Mosd meg azt a gyereket, imár ne rágd többet a filemet. A gyereket az asszony össze-vissza mosogatta, fejecskéjét, filecskéjit, tenerecskéjibe, lábacskáját, mindenét megmosogatta. Attól a hideg víztől a gyerek elcsendesedett. Lássa-e, hajja-e aszonnya, két kézivel levette a gyerekről ezt a betegséget. S a hótt szeneket hanyigáta bele — se imádság se semmi s a gyerek meggyógyult reggelre." (1967.) "Aztán vettek vizet. (Mire?) így mondták neki, megigíszték, fájt a feje. Kicsi gyerek — azt mondták: rossz szem meglátta, megnézte: vizet kell vetni, beléhánta a szenet, hóttszenet a vízbe, kilencet. Kanalat elvették, valami rossz fakanál, s abból csinált szenet, megvette: / Szem megnézte, Szü megszerette, Kék szem zöld szem... (mintha a folytatást elfeledte volna) — így mondták rea arra a zimádságot. Homlokát annak es megmosogatták, testyit, fejit megmosdatták, meg a gyereket. S inni es kellett belőle. (Nagyobb gyereket az edényből, kisebb gyereket a három ujjával.) (Megtörölték valamivel?) Nem, maga ruhacskájával. (Megmaradt vizet) felöntötték egy kapusasra." (BE. A A) 1972. "S a másik, a nevezetes nap a zúgy vót, hogy vizet vettek a — vót, ruggya-e — vótak fakalányok ennek előtte, rossz darabok, miféle fadarabok s abból tüzet tettek. Olyan szenek megmarattak. De mikor belevették a szenet, élve vót a szén a vízbe. Akkor imátkozott, a szenet beléhánta, s oszt ahogy beléhánta a három szenecskét, akkor azt 131