A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Néprajz - Grynaeus Tamás: Nagy Pálné Balog Emerencia hadikfalvi (garai) gyógyítóasszony

hazaviszlek, kicsépellek, ëviszem a malomba, megőröllek, megsütlek, s megeszlek. (Hányszor mondja el?) "Észtet ëmonhassa ahányszor akarja. (Közben) sarlóval keresztet vetek, (rá az árpára háromszor), etöpdösöm: Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek nevében, phü, phü, phü." 1967. (más alkalommal) (Szemibe esett valami.) "Vót olyan asszony, hogy a nyelvivel kivette. Bizon igaz ez, Nagy Marcikánéhoz elmentek, addig kotorászott, (a nyelvivel) s addig...Erélyesen megfogta, kinyitotta (a szemit), úgy járt oda a nyelvivel, kandargatta a nyelvivel. - Na, egy már van, szúrja-e még?" "Tulipánt virágját vagy a liliomvirág leveleit (=szirmait) pálinkába tették, mikor fáj a szeme, azt becseppentették." (L. még kelés címszónál is!) (Himlő okozta vakság) — 1. a bevezetőben és himlő címszónál! Szemüveg (akinek kellett) "elment a vásárra s ott vett. Akkor nem vót még, hogy mennyi a doktorhoz...Elment, s hát, s fizette, vette valakitől (ott a vásárba) hát, s adtak." Fülfájás "(Fülbe fokagymát nem tettek), a fül igen (finnyás). (Mit tesznek bele?) Mit? mondták, tegyenek olyan vászonból, égessenek a feszi fokán, aki nem járt vízbe, s égessék meg, akkor...arra a fészire, s akkor áztat kenegesse. (Avval a forróval?) Az nem foró, fiam, már nem lesz foró...az az izzadság megmarad a fészifokon, s aztán avval kenegették." (Kőrózsát is használtak.) (B.E., A.A.) "Ha kicsikkant a keze, azt helyrekenték (Kik?) Én es kentem helyre: egy unokatestvéremnek az ujja, ez úgy le vót kapva, hogy örökké olyan vót ni: úgy meg vót dagadva. Vizvel, szappanval, s akkó avval megkenegettem. Helyre ment. " "A bodzafát azt szokták megfőzni, kinek csakes a csontja fáj a lábának: a leviben megferesztik a lábat, a fájós lábat. A gyalogbodza az, nem ez a nagy bodza, mejen van a kertekbe. (Az az alacsony?) Igen, az az alacsony bodza, mondjuk annak: gyalogbodza. Leszedi az ember s avval összeköti s megfőzi s abba a lábát beléteszi. Történik, hogy használ. Kék virágja van." (B.E., N.V.) 1967. I. 20. "Mikor én megkaptam ezt a rehumát: két karom s a két térdemtől lefelé, akkor egy öregasszony volt, de most már meg van halva: Erős Ferencné, (ez már Garán történt: "ide ki"). 121