A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Néprajz - Grynaeus Tamás: Nagy Pálné Balog Emerencia hadikfalvi (garai) gyógyítóasszony

keresztet vettem a fejire. (Ott ahol volt a nagymaringy?) Igen. A fejire, a betegnek s akkor montam, elimádkoztam ezt, amit mondtam: keresztet vettem a fejire! (Ott, ahol volt az a nagy maringy?) Igen a fejire a betegnek! es akkor mondtam! elimádkosztam! ëszt amit mondtam!! Tízből elveszünk eggyet, marad kilenc, kilencből elveszünk eggyet, marad nyolc, nyolcból elveszünk eggyet, marad hét, hétből elveszünk eggyet, marad hat, hatból elveszünk eggyet, marad öt, ötből elveszünk eggyet, marad négy, négyből elveszünk eggyet marad három, háromból eggyet, marad kettő, kettőből eggyet, akkor marad eggy, egyből elveszünk egyerent, marad semmi. Te es maradj semmi, te nagy eredet, kérlek Krisztus keserves kínszenvedésire, maradj te es semminek. tízből elveszünk ëggyet! marad kilenc! kilencből elveszünk ëggyet! marad nyóc! nyolcból elveszünk ëggyet! marad hét! hétből elveszünk ëggyet! marad hat! hatból elveszünk ëggyet! marad öt! ötből elveszünk ëggyet! marad négy! négyből elveszünk ëggyet! marad három! háromból ëggyet! marad kettő! kettőből ëggyet! akkor marad ëggy! egyből elveszünk ëgyerent! marad semmi! Te es maraggy sëmmi! te nagy eredet! kérlek Krisztus! keserves kínszenvedésire! maraggy! te es semminek!! (Utána?) Mit? Keresztet vettem rea, úgy ám. (Ezt hányszor kellett elmondani) Hát történt úgy, hogy reggel es, este es. (Addig mondták minden nap, amíg el nem múlott.) Igen, megnyomogatták aztán a követ felvette s úgy, ahogy volt a feneke, visszatette úgy arra a helyre ahol vót. ászt a köet felvette! s úgy ahogy volt a Azt sokat gyógyítottam én es meg aval. Igen feneke! úgy visszatette! szépen. Hát. Jöttek es oda, hezzám. (Ugyanúgy?) úgy! (Honnan tudták, hogy csinálja?) Hát elmegyen a (Arra a helyre, ahova...) így! (És utána mit csinált még vele?) mit?! keresztet vettem rej! ugyám! (Ezt hányszor kellett elmondani?) hát! történt úgy! hogy reggel es! este es! (Ezt addig mondták minden nap, amig elmúlott?) igen! megnyomogatták! asztán hír. Egyiknek csinyája, meggyógyult. - Mivel gyógyult meg? - Evei. Akkor ment a szó, a hír. így eljöttek. (Más nem tudta ezt a községben?) De még, tudták. Jaj, a zöregek futták. arra helyre! ahol vót! oszt sokat gyógyítottam én es meg aval! igen szépen! hát! jöttek es oda! hezzám! (És honnan tudták, hogy maga ezt csinálja?) hát! elmenyen a hír! egyiknek megcsinyájja! mëg' gyógyult! mivel gyógyult mëg? evei! akkor! ment a szó! a hír! így eljöttek! (És más nem is tudta ezt a környékben, csak maga?) de még! tutták! jaj! a zöregek tutták!! (1973) Kelés Tengerihagyma levelét tették a kelésre, apróra vágva, nyújtófa végivel összetörték, hozzá olyan szappant, amit még nem használtak, méhviaszt — "esszerántani egy lábasba, észtet a kelésre rátenni. Háromszor rátették, olyan vót a keze, mint a gyócs." (A kelést borbély is gyógyította, méhviaszt, tojásfehérjét, szappant, hagymát, "esszerántott", háromszor-négyszer megkente vele.) "Útilaput megmosni, melegvizbe tenni, megfonnyad, s akkor a kelésre rea-boritani. (Szappant nem szoktak rá tenni?) Nem. Ekkora levele, ne, vékony száracskája, mikor leszakasszuk a száráról, hát a cérnák jőnek ki...(Milyen virágja van?) Azt nem tudom." "Ha nagy, a hagymát vágja el szeletbe, törje el, borítsa rea. Egészbe megsütöttük a parázsba, tettünk bele egy csepp cukrot, reáborítottuk: " 112