A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Néprajz - Grynaeus Tamás: Nagy Pálné Balog Emerencia hadikfalvi (garai) gyógyítóasszony

Tanulságos volt az a beszélgetés, ami anya (BE) és leánya (NZs) között zajlott le, 1973 április 30-án. BE megelőzőleg számos szép imádságot és ráimádkozást mondott el. NZs: — "Atyának, Fiúnak s neki a tálosnak — mü csak ennyi imádságot tudunk. " BE: — "Nem tuttok, mert a dologba el vagytok verődve. " A végén "két évig ágybanfekvő volt, lehet, hogy volt több is.. .A jó Isten olyan halált adott neki, hogy senki se látta a halálát, senki nem tudta mikor halt meg. Reggel még ellátták s mikor megtalálták, akkor már meg volt meredve. " (NA.) Imádságos könyvét, rózsafűzérét mellé tették a koporsóba. Fénykép nem maradt róla: "akkor minden fillért meggyujtöttek — most a belünknek élünk...de hát hiába '..." (NA., 1989) "Édesapám eleinte nem volt annyira vallásos, mint édesanyám, de minden vasárnap elment a templomba. Nem káromkodott soha: összeszorította a fogát: - Ászt a!...- kotródtunk".... (NA.) Hadikfalva gyógyítói Nagyon sok gyógyítóra emlékeznek az öregek. Pontos időrendjük, működésük ideje ma már aligha állapítható meg. Nagy többségük valószínűleg a századforduló tájéka és a második világháború közötti két emberöltőben élhetett. Ugy tűnik, hogy legtöbben a vízvetéshez értettek, "az öregebb asszonyok így csinálták". Név szerint Kis Marcikanét, Palótika Jánosnét, Deák Istvánnét említették, Szabó Jánosné, Sánta Rozál saját gyermekének is vetett vizet. Ha ónöntésre volt szükség, "Gáspár Ferencné *, Vera néni eljött s megöntötte ". "Ugy fájt a fejem, hogy esik ki az agyam. Volt egy öregasszony a szomszédban. Veres posztót reatette, olvasott rám imádságot. — Mire a harmadikat kiolvasta, úgy elaludtam... (Kérdezte, mivel tartozik?) — Egy fazekacska tejet küldjél bé. - A fél tehenet is odaadnám... (B.E.) LT. a nevére is emlékezett: "Fehér Anna, az az asszony nagyon nagy imádságos volt, hatalmas. Amikor valakinek ilyen betegsége vót, nem gyógyult, aszonták el kell híni Fehér Annát, majd ő fog imádkozni". Veres posztó és három szentelt viaszgyertya segítségével gyógyította, füstjével füstölte a Szent Antal tüzét: "Azt fialtam, mert nekem ezt csinálta. " (L.T.) Az árpáról való imádságot Kajtár Mihályné tudta. "Jancsika Pálné, ha beleesett valami a szemébe, lehúzta a szemét s a nyelvével kivette. " (NA.) Ugyanígy Bogos Albertné is (L.T.) О valószínűleg azonos avval a Bogos Endrénével, akit a belső gusa (mandulagyulladás, peritonsillaris tályog) gyógyítójaként emlegetnek: "benyúlt a szájamba,...a körmivel kihasította és meggyógyult. " (L.T.) A bábaasszonyok — parasztbábák — mint pl. egy bizonyos Kriszti néni vagy Oltyin Mihályné, Kóka Mari kenéshez is értettek. Kificamodott, helyéből kiment végtagot nyállal, szappanos vízzel, zsírral * ld. 128. old. 103