A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)
Régészet - Vörös Gabriella: Későszarmata falu emlékei Tápé–Széntéglaégető lelőhelyről
A kézzel formált edénytípusok közül a leggyakoribb a fazék. A tápéi telepen a Dgödör ép darabja (VIII.t.1.) a legnagyobb az összes közül. Rövid egyenes perem, aszimmetrikus, enyhén nyomott, tojásdad has, egyenesre levágott alj jellemzi. Szinte bármelyik alföldi szarmata telepen előfordulhatna. 13 Méretben jóval kisebb, zömökebb párja a 17. gödörből került elő (VI.t.2.). 14 Ezeket a fazekakat ritkán díszítik. Egyik jellemzőjük — ami szintén aránylag kevés esetben figyelhető meg —, hogy a peremet ujjbenyomásokkal tagolják (XI.t.L, XII.t.3.). 15 A telepeken, de még gyakrabban edénymellékletként a temetkezésekben, gyakran találkozunk olyan kézzel formált, gyakran belül teljesen kidolgozatlan edényekkel, amelyek formailag ugyan a több literes űrtartalmú fazekakhoz állnak közel, de kicsi méretük miatt biztosan nem szolgálhatták ezt a célt (VI.t.3., 21. gödör). Vannak egészen picike, szinte miniatűr darabok is, ép példányaik gyakran feltűnnek a települések gödreiben. Solt-Palén az 5. gödörből egy 7,2 lcm-es darab, 16 Kopáncson az 1. gödörben pedig három példány került napvilágra, és mindössze 4,2; 4,8 és 7,6 cm volt a magasságuk. 17 A telepünkön szereplő formás kis darab szórvány ugyan (XIII.t.2.), de bátran sorolhatjuk a zárt gödrök anyagának időszakához, hiszen párhuzamaink is 4. század végi, 5. századi telepekről valók. Miniatűr edénykék nem csak a kézzel formáltak, hanem a gyorskorongolt típusok között is előfordulnak. Nagyon valószínűnek tartjuk, hogy az apró edénykék gyermekjátékok lehettek. A kézbe illő, tehát viszonylag kicsi, öblös edényeket, a fületlen csészét, a virágcserép alakú tálat és a kicsi, lapos fogóbütykös fedőt gyakran igen nehéz megkülönböztetni egymástól. A szakirodalomban is többféle meghatározással találkozunk. Ugyanannak a tárgynak az elnevezése és ábrázolása többféle lehet, sőt előfordul, hogy egymással ellentmondásos is. A telepünkön a 8. gödörben lelt darabnak — amennyiben tényleg fedő volt - jóval laposabb a fogórésze (I.t.4.), mint a szórványként számontartott formás darab esetében (XIV.t.3.). Párhuzamaik sokaságával találkozhatunk 4. század végi, 5. századi települések szinte mindegyikén. 18 A leírásokban gyakori a bizonylatalanság a típus meghatározásánál. Előfordul, hogy így szerepel: "kis talpas tál (fedő?) 19 , de találkoztam olyannal is, hogy a tárgy a leírásban fedőként szerepel, a rajzon azonban a talpára állítva, tálkaként ábrázolják. 20 A meghatározások 13 Párhuzamát a Hódmezővásárhely-kopáncsi 2. gödörben találtuk meg. Párducz 1943.Ln.t.6. 14 Párhuzama ugyancsak kopáncsi, mint az előzőé. Itt is ép darabról van szó. Párducz 1943. Lin.t.3. 15 Az ujjbenyomásos peremtagolást pl. földeáki (Párducz Mihály 1941.XXVII.t.9.) és kopáncsi (Párducz Mihály 1943.LII.t.9.) ép fazekakon szemléltetjük. 16 Párducz Mihály 1938.II.t.6. » Párducz Mihály 1943.IV.t. 1-3. 18 A 8. gödör laposabb fogóbütykű darabjához a Makó-vöröskereszti (Párducz Mihály 1939.XK.t-10., 12.) és a Solt-paléi 6. gödörben (Párducz Mihály 1938.94.) 8. gödörben (uo.I.t.4.) találtunk párhuzamot. A szórvány példányhoz: Földeák, 7. gödör (Párducz Mihály 1941.XXVm.t.l5., uo.XXIX.t.4.). Kopáncs 8. gödör (Párducz Mihály 1942.V.L3; 5.), 9. gödör (uo.VI.t.4.), 17. gödör (uo.VI.t. 14-15.). 19 Párducz Mihály 1942. 115. További példa: Párducz Mihály 1939.94.:"talpas tálat, ill. edény fedőt". 20 Párducz Mihály 1941.93., uó.1942.117. 21
