A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Néprajz - Grynaeus Tamás: Nagy Pálné Balog Emerencia hadikfalvi (garai) gyógyítóasszony

kellett. Ekkor már csak órák voltak a fölkészülésre s csak azt hozhatták el, ami a szekérre fölfért. A termés java, állatok, gazdasági fölszerelés, bútorok javarésze ott maradt. Fél Dunántúlt összebolyongva, meg-megállva 1946 (!) nyarán érkeztek Garára — újabb tűzfészekbe: a kitelepített németek helyébe. Azóta itt élnek, bunyevácokkal, németekkel, felvidéki magyarokkal összemelegedve, megbékélve. A keresztút egyes stációi Albert Gábor, Csupor Tibor könyvéből, Mészáros Sándor életírása-, és Tamás Menyhért kisregényeiből ismertek. "Ott (Bukovinában) nem úgy volt, mint itt, hogy két gyerek a legtöbb: volt 8, 9, 10 es. Nagy Marciéknál 13 jött ki"'... (N.A.) ... "én annyit mondok magának, hogy ott több gyerek meghalt, mint amennyi Magyarországon most (1973) születik. Ott annyi gyerek vót, hogy 10-12 vót egy családba. " (B.E.) "Az olyan járván, úgymondták skarlatin, úgy seprette el a gyerekeket ki, hogy egy héten nem tudom hány halt meg, négy-e vagy öt. (L.T.) Láttuk a család rövid történetéből és még látni fogjuk, hányféle betegség (csecsemő-, gyerekbetegségek, tbc, trachoma, rák, balesetek) ritkította soraikat. Ehhez járultak a háborúban elpusztultak és a még ma is csak suttogva említett legyilkoltak ("42 ember"). A kivándoroltak is fokozták az emberveszteséget. 1941-ig Hadikfalván nem volt orvos, állatorvos, patika, még okleveles bába sem. Radaucból * járt ki egy "vak zsidó orvos", "de az is szegény vót, mint a templom egere, annak nem adtak báksisokat ". "Kijárt a faluba, kirendelése vót, községi rendelés, egy héten egyszer vaj kétszer. Ha valaki halt, vót amikor kijött (nem mindig, csak ha ismerte, kezelte a beteget). Kijött az orvos s (ezt már neheztetlő hangon mondja:) kitakarta, megvizsgálta, megnezélte. — Ne féljen, nem kel fel!" "Egy orvos volt a faluba, egy zsidó orvos, de az idősebb ember volt és nagyon rövidlátó volt... Hát százszor ment el az ember oda, hogy — Doktor úr, jöjjön! — s románul, mert magyarul nem es tudott. Es hát ha kedve volt jött, ha nem, akkor meghalt a gyerek... (B.E.) Az emlékezet olykor ezt is megszépíti: Hadikfalván "ennyi beteg nem volt, mint itt. Nem is szaladtak úgy az orvoshoz. " "Nem vót semmi doktorhoz járás, csak az anyja ahogy kezelte, az anyja, s addig. De itt menyen a doktorhoz, elviszi. " "Megdagadott a lába, vaj feje fájt, vaj mi — hát nem futtunk a doktorhoz, hanem mondjuk (az imádságot) s használt soknak... " Akkor doktorok nem voltak, ilyen babonaurosságot használtunk, doktor nélkül való orvosság volt...öregasszony orvossága... (B.E.) "Hanem asztán voltak asszonyok régen, akik gazból s mindenből olyan orvosságokot csináltak...jobb orvosságot, mint máma van.. Hát ott a székely asszonyok. Aj, nem mindenki, csak vótak olyan öregek...A zatya tuggya, hogy mëen gazból. Biza. Hát ha fájt a fejünk vaj fájt a lábunk... " (B.A.) * Radauc, Radóc = Rädäuji. Mindkét népnyelvi forma használatos, utóbbi gyakrabban. 98