A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Régészet - Kovács László: A Móra Ferenc Múzeum néhány régi, honfoglalás kori leletanyagáról: Oroszlámos, Horgos, Majdán, Rábé (Csóka)

3. Horgos (Horgos, opst. Kanjiza): Reök (Rpck -K.L.) Iván kir. főmérnök és helyi birtokos 1894 januárjában az ún. Kamaraerdővel szemben fekvő, homokos talajú, halmokkal tarkított birtokán szőlő alá forgatást végeztetett. A több héten át tartó földmunka elején, talán az első híradás megjelenését (január 10.)

84 megelőző napon került elő az első lelet (=1. sír), amelynek hírére a földtulajdonos meghívta barátját, Tergina Gyula kir. tanfelügyelőt, helyszíni megfigyelésre. Mivel pedig összesen 20-22 sír előkerüléséről, illetve megfigyeléséről van tudomásunk, ezek január 15-ig biztosan napvilágot láttak.

85 Az említett újságcikk adatai megbízhatóbbnak tűnnek, mint Tergina Gy. márciusi keltezéssel az Archaeologiai Értesítőnek küldött híradása, amelyből azonban további részletek is ismertté váltak: "az ásatásokat mindvégig figyelemmel kísértem... — írta —, a jelzett földmunkálatokat heteken át személyesen ellenőriztem s több ízben hetenként két háromszor magam ügyeltem fel a munkásokra, azonban a ... gazdag 3 síron kívül olyan sírt, melyben régiségek is kerü' ek volna elő, nem találtunk ... A sírok ... egymás mellett sorban feküdtek, mintegy egy méter mélységben a föld színe alatt, még pedig nyugat-keleti irányban, arczczal kelet felé tekintve. A földterület munka alá vett részén mintegy 16-20 sír került napfényre, ezek közül azonban csak három sírban fordultak elő a csontvázak mellett régiségek is. "

86 A mellékletes sírok leletanyaga, valamint a sok melléklet nélküli temetkezés egyaránt magyar köznépi temető megbolygátasára utal, kérdéses csak a germán típusú tárgyak hovatartozása maradt. A január 10-i újságcikkből kiderül, hogy pontosan erre a "sírra" nem Tergina Gy. jelenlétében bukkantak, hiszen ő éppen az előkerülése hírére ment ki másnap a helyszínre. Mégis leírásában a csontváz és a tárgyak olyan reális együttesét ábrázolta, hogy annak hitelét nem látszott helyesnek kétségbevonni. Hihetőnek tűnt, hogy a földmunkások szakértelem híján a germán sírhoz bontották hozzá egy 10. századi lovassír kengyelpáros maradványát. A tárgyak azonban megőrződtek, s rajtuk egy kés kivételével égésnyomok figyelhetők meg, jelezve, hogy minden bizonnyal egy 5-6. századi égetéses sírból származtak: háromrét hajtogatott vaskard, egy valószínűleg kardhüvelyszélként szolgált vas félcsövecske, pajzsdudor és a pajzsfogó egyik pántja, nagy (sax?) és kisebb vaskés, csatos vascsiholó, favödör vasfüle és vasabroncsai, s talán 84 "Népvándorláskori lelet Horgoson. Horgoson Reök ( = Rock - K.L.) Iván birtokán egy rendkívül ritka népvándorláskori lelet került felszínre földmunkálatok közben, mely a késő népvándorlás korából származik, s nagyon valószínű, mit a későbbi ásatások fognak kideríteni, hogy a lelet közel áll történetünk legrégibb korához. A lelet legérdekesebb tárgya egy hegyes és széles periméjű vassisak és egy háromszorosan összehajlított egyenes vaskard. A lelet többi tárgyai, karperecek, vas tőrök és korongok, agyagedények, melyek a lovával eltemetett halott mellett találtattak. A leletet a tulajdonos Reök Iván kir. főmérnök őrzi, ki azt már legközelebb a M.N. múzeumnak fogja felküldeni, a birtokos egyúttal készségesen engedte át a területet archeológiai ásatásokra, melyekre a lelet fontosságánál fogva dr.Tergina Gyula kir. tanfelügyelő vállalkozott, ki már a mai napon kimegy a helyszínre. Egyidejűleg a M.N. múzeumot is értesítették a leletről." Szegedi Híradó 36:8 (1894.1.10.) 3-4. Ezt és az alábbi újsághírt Lőrinczy Gábor és Istvánovits Eszter szívességéből ismerem! 85 "Felásott múlt. Csak a napokban említettük, hogy Reök Iván kir. főmérnök horgosi uradalmában ásatás közben ó-kori sírokra találtak. Az újabb ásatások eredménye több karék, nyaklánc és fülönfüggő. Eddig mintegy 22 sírt ástak fel. A nagyértékű leletek csak is az ásatások befejezte után lesznek tudományosan megvizsgálva." Szegedi Híradó 36:13 (1894.1.16.) 4. 86 TERGINA 1894, 204-206. A leleteket Reök Iván végülis a szegedi múzeumnak adta, ahová csak 1896.

III. 10-én leltározták be a 3./1896.a-g. tételszámon. 58