A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Éremtan - †Huszka Lajos–Nagy Ádám: Pénzforgalom Szegeden1918–1920-ban I.

tette kellemetlenül. A város vezetői intézményesen még nem foglalkoztak érdemben enn£k a bajnak az orvoslásával. Az általános bankjegyhiányon az sem segített, hogy a szegedi pénzintézetek vezetői a polgármester jóváhagyásával megegyeztek abban, hogy a bankbetéteket, részlegesen és ideiglenesen zárolják. 1918. nov. első hetétől 500 koronánál nagyobb összegű kifizetést nem teljesítettek. Arra hivatkoztak, hogy az OMB helyi fiókja nem ad elegendő pénzt a városi pénzintézeteknek.

41 A fent bemutatott helyzet alapján a különböző városi intézmények vezetőinek sürgetésére a Nemzeti Tanácsban és a Városi Tanácsban egyre többen egyetértettek abban, hogy a szűkös pénzállomány pótlására valamilyen megoldást kell találni. Igen sokan a bankjegyhiány miatt a kereskedelmi forgalom megbénulásától tartottak. Szeged közigazgatási vezetői helyi kezdeményezésekkel próbáltak a súlyos helyzeten átmenetileg segíteni. A főpénztáros, a főszámvevő és néhány pénzintézet vezetőjének javaslatára több törvényhatósági bizottsági tag indítványozta hivatalos jelentésében, hogy a megrekedt pénzforgalom megszüntetése érdekében a város szükségpénzt bocsásson ki. „Hivatalos jelentés a megrekedt pénzforgalom megszüntetése céljaira a város által szükségpénznek kibocsájtása iránt. Úgy a polgármester úr mint a Szegedi Nemzeti Tanács azt az előterjesztést tette a város tanácsához, hogy a városban megrekedt pénzforgalom megszüntetése céljából a város közönsége szükségpénzt készíttessen és bocsásson forgalomba, s az erre szükséges felhatalmazást a közgyűléstől a város tanácsa szerezze meg. Közgyűlés, hogy a város közönsége részéről felmerült kívánsághoz képest felhatalmazást ad a város Tanácsának, hogy a szegedi pénzintézetek bevonásával kibocsájthasson a város közönsége nevében 10 millió korona összeg erejéig pénztárjegyeket, amely pénztárjegyek teljes értékéig a város közönsége összes vagyonával szavatol. Ezeket a pénztárjegyeket mindenféle városi követelések kielégítésére, illetve kifizetésére a város közönsége elfogadja, vagyis lehet velük fizetni városi adót, városi illetéket stb. városi közköveteléseket, viszont minden szegedi polgár pénzt helyettesítő eszközül e pénztárjegyeket a kibocsájtott névértékben elfogadja. Kötelezi magát a város közönsége, hogy az általa így kibocsájtott pénztárjegyeket az állam törvényes pénzével legkésőbb 1 év múlva beváltja. A KIBOCSÁJTANDÓ PÉNZTÁRJEGYEK 5 KORONÁS és 20 KORONÁS címletekben készíttetnének és bocsájtatnának ki. Ha a kibocsájtás szüksége valóban felmerül, amit a város Tanácsa állapít meg, egyelőre 2 millió korona értékű pénztárjegy bocsájtatnék forgalomba, ha ezután a viszonyok még szükségessé teszik, úgy folytatólagosan annyiszor két millió korona értékű pénztárjegy bocsájtatnék ki, amíg a kibocsájtás az tíz millió koronát el nem éri! Erről a polgármesteri hivatalt, Taschler Endre főjegyzőt az iktatmány kiadásával és a számvevőséget ért."

42 A Szegedi Napló közli is a Tanács döntését: „Az aprópénzhiány egyre kínosabban válik érezhetővé Szegeden. A bajon a város úgy akar segíteni, hogy kétmillió értékű aprópénzt, öt és húszkoronás bankjegyeket fog nyomatni. A kérdést ma tárgyalta a tanács és úgy határozott, hogy az ügyet rendkívüli közgyűlés elé viszi, amely véglegesen fog dönteni."

43 A Délmagyarország szempontunkból még részletesebb és fontosabb értesülése41 Dm 1918. nov. 2. A szegedi pénzintézetek vezetői. 42 CSML Tanácsülési jkv. 42 347/1918. 48 SZN 1918. nov. 19. Szeged bankót nyomat. 460