A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)
Természettudomány - Sterbetz István: Táplálkozás-vizsgálatok Szeged-fehértói vízimadarakon
Táplálkozás-vizsgálatok szeged-fehértói vízimadarakon STERBETZ ISTVÁN (Budapest) A Szegedi-Fehértó (46° 15 N—20° 10 E) hajdan vadvizes szikes puszta, jelenleg halastórendszer alkotta élettere Közép-Európának jelentős madárgyülekező helye. A terület értékét hangsúlyozza, hogy 1939-ben itt létesült a legelső madárvédelmi rezervátum Magyarországon, majd 1979-ben az ún. Ramsari-Szerződés Jegyzék-ébe történt felvételével a Fehértó nemzetközi érték minősítést is kapott. A terület madárvilágával Dr. Beretzk Péter, a Fehértó tudományos felfedezője és évtizedeken át hivatott kutatója foglalkozott a legkimerítőbben, az idézettek tartalmazzák utolsó faunisztikai összefoglalóit (Beretzk 1950, 1955). A Fehértón Beretzk szervezésével huzamosabb időn át történt muzeális célú madárgyűjtés is, anyagának tetemes hányadából létesült a szegedi Móra Ferenc Múzeum fehértói madárgyűjteménye. Az itt kiállítottakból származó gyomortartalmak, számos további, Fehértóról gyűjtött madárral egyetemben a Magyar Madártani Intézetbe kerültek. Tanulmányom az 1947—1967 időközében ide juttatott vízimadarak táplálkozásvizsgálatát ismerteti. Felsorolásomban nem tértem ki az egyébként nagy példányszámban gyűjtött Numenius fajokra, tekintettel arra, hogy Dr. Nagy Barnabás és Dr. Szijj József már korábban elvégezték azok vizsgálatát (Nagy & Szijj in : Beretzk et al. 1959). Az anyag terjedelme miatt nincs lehetőség a példányonkénti, vagy táblázatos felsorolásra, a választott módszert a helytakarékosság kívánta meg. A megnevezett tápláléknemeket követő két számjegyből az első az előfordulási eseteket a második a darabszámot adja. Töredékes anyagnál a darabszámot x jel helyettesíti. Az eredmények közlése három szempontból is indokolt. Egyrészt, hogy ezáltal is teljesebbé váljék a Móra Ferenc Múzeum madárgyűjteményének értékelése, másrészt a természetvédelmi gyakorlat igényli az olyan ismereteket, amelyek a Fehértó madártáplálék szolgáltatását tükrözik. Végül tekintettel arra, hogy a jövőben már védelmi megokolásból nem lesz lehetőség nagyobb példányszámú madárgyűjtésekre, kívánatos, hogy a korábbi feldolgozásokat hasznosítsuk. Az 53 vízimadár faj 257 példányából kimutatott táplálék: ordo : Gaviiformes — Búváralakúak familia : Gaviidae — Búvárfélék Gavia stellata (Pont.), 1763 — Északi búvár 2 októberi példányban: Cyprinidae sp. (10+12 cm) 1/2, Esox lucius (15 cm) 1/1, Corixa sp. 1/2, homok és kavics 2/x. Gavia arcíica (L.), 1758 — Sarki búvár 505