A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Éremtan - †Huszka Lajos–Nagy Ádám: Pénzforgalom Szegeden1918–1920-ban I.

Udvariasan kérte a tanácsot, hogy az 5 koronás pénztárjegyek rajzáért és véséséért 600 koronát, a két kőért pedig, ha a város saját tulajdonába venni és megőrizni kívánja, 300 koronát utaljon ki.

81 A már elkészült 20 koronások rajzáért, véséséért, a két litográf kőért a pénzt már megkapta. Az újabb kifizetéshez a főszámvevő tanácsi határozatot követelt. Végül a polgármester utasítására a számvevők kötelezték a főpénztárost, hogy a 900 koronát szabályos nyugta ellenében fizesse ki. Természetesen fontos feltétel volt, hogy a két követ (az 5 koronás elő- és hátlapi rajza) vegye át, helyezze pálncélszekrénybe, és eljárása eredményét jelentse. A város vezetése ugyanis szükségesnek látta, hogy a pénzelőállításhoz szükséges litográf köveket megbízható helyen őrizzék. így oldották meg a kövek folyamatos, hivatalos felügyeletét, ahonnan ha a helyzet úgy kívánta, utasításra elővehettek és a gyors pénzkészítés végett felhasználhatták.

82 A városnak égetően szüksége lett volna a már elkészült 2 millió korona értékű 20 koronás szükségpénzre. Mégsem hozták forgalomba részben a zavaros pénzügyi, gazdasági és politikai körülmények miatt, részben a központi, miniszteri jóváhagyás hiánya miatt. A város pénzügyi vezetői közül néhányan hangoztatták, hogy a különféle új adók (vagyonadó, jövedelemadó, hadikölcsön) kivetése a pénz értékének további romlását idézi elő, és az általános pénzügyi bajokon csak ideiglenes javulást eredményezhet. Ugyanerre az eredményre vezetne a városi szükségpénz forgalomba hozása is. A városi szükségpénz készítéséről és kibocsátásáról a város tanácsa még 1918 novemberében határozatot hozott. A november 22-i rendkívüli közgyűlés intézkedését engedélyezés, jóváhagyás céljából felterjesztették a belügyminiszterhez.

83 A kormány bizonytalanságát mutatja, hogy a hivatalos megkeresésre csupán 1919. február 26-án adott még mindig csak igen határozatlan választ : „Tárgy: 10 millió korona erejéig városi pénztárjegyek kibocsátása. A város közönségének, Szeged. Az 1918. évi nov. 22-én tartott közgyűlésében 632. sz. alatt hozott határozatát tárgyalás alá vettem. Az eredményről annak idején értesíteni fogom. Bp. 1919. febr. 26. Miniszteri rendeletből Fritz miniszteri tanácsos"

84 1919 tavaszára az OMB összfedezete lecsökkent 1269 millió koronáról 341 millió koronára, vagyis a forgalomban lévő bankjegymennyiségnek nem egészen egy százalékára. Ennek ellenére a lakosság többségének, főként a polgárság és a parasztság körében a kék pénz iránti bizalma erős maradt. Az árukért kék pénzt követeltek. A forgalmi pénzekre vonatkozó hírekre érzékenyen reagáltak. A bizonytalanságot nagymértékben befolyásolta a fehér pénzek ideiglenes jellege is, amit a pénzekre nyomtatott szövegből mindenki kiolvashatott: „E jegy 1919. évi június 30-áig más bankjegyekkel felcseréltetik." A lakosság azt is tudta, hogy a Károlyi kormány egyik fő bevételi forrása az általa gyártott fehérpénzek nyomásából eredt. Ezért indokoltnak látszik az újságban maró gúnnyal megfogalmazott hír: „... Az Osztrák—Magyar Bank vezetősége elhatározta, hogy nem nyomat több 200 koronás bankjegyet, mert 81 CSML. Főszámvevőségi iratok 602/1919. 82 CSML. u. az 83 Lásd 45—49. sz. jegyz. 84 CSML Tanácsi iratok 7432/1919; leirati szám 28 716/1919. 474