A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Horávth Ferenc: Újkőkori sírépítmények nyomai Hódmezővásárhely–Kökénydombon és Gorzsán

kozva kétségbe vonta ezeknek a megfigyeléseknek és következtetéseknek a hitelességét.

13 1935-ben a Stichband kerámia rosslebeni temetkezései között az egyik sírgödör falában félmagasságban 12 karó nyomait figyelte meg egy amatőr archaeológus. Ez utóbbi körülmény miatt ezt az adatot a kutatás erős fenntartással illeti.

14 G. Neumann az arnstadti temetőben egy bandkerámiás kettőssír (8. sz. sír) és egy a Stichbandkerámia körébe tartozó hamvasztásos sír (7. sz. sír) körül figyelt meg fakonstrukcióra utaló oszlophelyeket, melyeket „könnyű halotti kunyhócskák"-nak tartott. Pontos szerkezeti rekonstrukciót azonban ezúttal sem sikerült készíteni, ráadásul sokat ront a megfigyelés forrásértékén a szerző bizonytalansága, t. i. hogy az oszlophelyek egy része a későbbi aunjetitzi telephez is tartozhatott.

15 Különösen fontos megfigyeléseket tett D. Kahlke a Vonaldíszes kultúra sonderhauseni temetőjének 24. sz. és 28. sz. sírjának feltárásakor 1954-ben.

16 E sírok körül ugyanis kettős oszlopelrendeződést tapasztalt. A külső, félkör alakban elhelyezkedő oszlophelyek egy kisebb, szögletes elrendeződést vettek körül. A külső és belső oszloplyuksor mélység szerint is elkülönült egymástól. A feltárt jelenségekből az ásató Helmke idézett elképzeléseit továbbfejlesztve kétféle rekonstrukciós lehetőséget vélt megengedhetőnek : 1. Ha a külső, északi oldalon nyitott oszlopszerkezetet egy halotti kunyhó maradványának tartjuk, úgy a sírgödörben közvetlenül a temetkezés körül egy további négyszögletes, faláda-szerű építmény állott, amelyben a halott feküdt. a) A külső cölöpgyűrű vagy tetőtartó falként lehetett kiképezve — így a halotti kunyhó egy északra nyíló bejárattal rekonstruálható, b) a külső cölöpsor csak a tető alátámasztására szolgált, s az oszlopok közeit nem töltötték ki ágakkal vagy más anyagokkal. 2. Ha a belső, nagyjából szögletes alakú oszlopszerkezetet tartjuk a halotti kunyhó maradványának, akkor a külső, észak felé nyitott gyűrű egy kerítésként szolgálhatott. Ez esetben az oszlopok közei talán ágakkal lehettek összekötve. 1971-ben a Vonaldíszes kultúra rixheimi temetőjének öt sírja körül figyeltek meg 10—15 cm átmérőjű oszlophelyeket.

17 Nem oszlopszerkezetű, de egyértelműen fából készült egykori sírépítményre utaló nyomok kerültek elő a lengyeli kultúra köréből a felső-ausztriai Haid mellett.

18 Az imént ismertetett ásatási megfigyelések, valamint az újonnan előkerült Szeged környéki újkőkori sírépítményekre utaló maradványok ismeretében aligha fogadhatók el Edith Hoffmann kételyei az említett sírépítmények létezésével kapcsolatban.

19 A sír fölé emelt faépítményekre későbbi, egészen egyértelműen rekonstruálható példák is bőségesen találhatók a steppe-vidéktől Nyugat-Európáig.

20 Számunkra az a lényeges, hogy az említett példák esetében az ásatok egyetértettek abban, hogy a sír körüli cölöp- ill. oszlophelyek egyfajta fakonstrukciót jelölnek, melyek talán az egykori felszín fölé is magasodtak, s valamiféle sírjelző szerepük is lehetett. 13 HOFFMANN, EDITH 1978. 138. lá U. о. 139. 15 NEUMAN, G.—WIEGAND, F. 1940. 16, KAHLKE, DIETRICH 1954. 69. 16 KAHLKE, DIETRICH 1954. 65. 17 GALLAY—

SCHWEITZER 1971. 15. 18 KLOIBER, ÄMILIAN—KNEIDLINGER, JOSEF 1970. 26—27; KLOIBER, Ä.—KNEIDINGER, J.— PERTLWIESER, M. 1971. 37. 19 LÁSD: 13. jegyzet. 20 REINERTH, H. 1928. 213. Abb. 12; KAHLKE, DIETRICH 1954. 69; PIGGOTT, STUART 1987. 142., 67. ábra; BUTSCHKOW, H. 1935. 71 ; ECSEDY, ISTVÁN 1979. 39. 45