A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Éremtan - †Huszka Lajos–Nagy Ádám: Pénzforgalom Szegeden1918–1920-ban I.

megfelelő elismervény ellenében az ellenőrző hivatalnoknak átadni, aki a bankjegyeket a legközelebbi adóhivatalnak, vagy országos pénztárnak szolgáltatja be. Az eíismervénnyel a laibachi országos pénzügyigazgatóságnál kell jelentkezni, amely azonnal eldönti, hogy az átadott összeget egészben vagy részben kell-e visszaadni vagy pedig állami zárlattal az érdekelt személy által a megjelölt pénzintézetnél letétbe helyezni."

77 A pénzügyi intézkedésekkel egyidejűleg a szerb megszálló parancsnokság egyre szigorította a demarkációs vonalon át való közlekedést. Ennek hatására pedig Szeged város vezetői is kénytelenek voltak időnként ellenintézkedéseket tenni. „Szeged város egész környékét megszállották a szerbek és nem engedik meg, hogy a városba élelmiszert hozzanak be. A szegedi polgármester ezért nem engedi meg sem ki- sem átvinni az 5 kg-nál nagyobb mennyiségű élelmiszert. Húst és lisztet egyáltalán nem szabad a városból kivinni."

78 Január 14-től újabb nagyon súlyos korlátozások léptek életbe: „A legfelsőbb parancsnokság rendelete szerint a demarkációs vonalon át való utazás tilos. 1. A tényleges magyar katonatiszteknek és legénységnek az átutazás teljesen tilos. 2. Polgári egyéneknek csak külföldi útlevéllel szabad utazni. Az átkelést Bánátból Magyarországra csak a felettes szerb parancsnokság fogja engedélyezni..." A szerb demarkációs vonal zárlatát végig a Maros mentén érvényesítették. Újszegedre csak nappal volt szabad a közlekedés, de gazdasági kapcsolat nem lehetett.

79 Még január folyamán közölték az útlevéllel utazók kötelességeit : „... a Torontálmegyébe utazók a rendőrség által adott arcképes igazolványokat a francia csapatok főparancsnokságán kötelesek lebélyegeztetni s utána Újszegeden a szerb parancsnokságnál láttamoztatni..." A távolabbra utazók és visszatérni is szándékozók a horgosi szerb parancsnokáson kell láttamoztassák igazolványaikat.

80 Miközben a lakosság az árak és bérek zűrzavarában, szükségintézkedések közepette egyre szorítóbb napi megélhetési gondokkal küszködött, a város vezetőit továbbra is foglalkoztatta a városi szükségpénz készítésével és kibocsátásával kapcsolatos kérdések megoldása. Bár a múlt év decemberében már elkészült 100 000 darab 20 koronás, de ezeket a javadalmi pénztárba helyezték el letétbe. A pénzek forgalomba kerülése és a további megrendelések tekintetében bizonytalan volt a városi tanács. Mint láttuk, a pénz tervét, az előállítás igényét a tanács határozat alapján, írásban kérte az Engel cégtől. Az újabb mennyiség, vagy más címlet gyártását „nem szabályos, törvényes" úton intézték, azaz csupán a polgármester szóbeli utasítására. Az események hatására gyorsan változtak az ország viszonyai. Januárban gyökeresen átalakult a szegedi közigazgatás. A polgármester visszavonta a pénzek további gyártására vonatkozó megbízását. Engel Lajos ezért kérelmet írt a város tanácsához 1919. január 9-én. „hivatkozással a polgármester úrnak azon szóbeli közlésére, hogy nálam már megrendelt második százezer darab 20 koronás, valamint a nyomatni szándékolt 5 koronás városi pénztárjegyek készítését nem kívánják, ezen utasítást tudomásul veszem." 77 SZN 1919. jan. 16. Jugoszláviába 2000 koronán felül nem lehet bankjegyet bevinni. 78 SZN 1919. jan. 14. 79 SZN 1919. jan. 14. 80 SZN 1919. jan. 24. Utazás a megszállt területre. 472