A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Éremtan - †Huszka Lajos–Nagy Ádám: Pénzforgalom Szegeden1918–1920-ban I.

A mozgósítás elrendelésétől Szeged sz. kir. város háborús kiadása 2 134 820 К 29 fillér, a háborúra vezetendő bevételi visszaesés 1 391 136 К 98 fill. Tehát mindösszesen 3 525 957 К 27 fillért tesz ki azon hiány, amellyel háztartásunk a háború okozta károk és kiadások címén 1917. év végéig megterheltettek. Dacára ennek a nagy összegnek mégis háztartásunk deficittel nem végződött. A város polgáraival szemben a legenyhébben kezeltük a községi követeléseinknek behajtását. Végrehajtást senki ellen sem vezettünk. Az engedélyezett póthitelek összege kitett 535 000 koronát, amelyeknek fedezetéül az 1917. évi hason összegű költségelőirányzaton kívüli jövedelmek szolgáltak."

5 Az egyre nehezedő gazdasági helyzet, a válság terhei természetesen elsősorban a szegényebb néprétegek, munkások, parasztok, általában a bérből és fizetésből élők életére nehezedtek, az ő elégedetlenségüket fokozták. 1918-ban már egyre több sztrájkról adtak hírt az újságok. A „béke és kenyér" érdekében munkabeszüntetés volt az országos sztrájk részeként a szegedi vasúti és villamosközlekedési dolgozók körében.

6 A Kenderfonógyár munkásai márciusban léptek fel bérköveteléssel.

7 Júniusban sztrájkoltak a cipőipari szövetkezet,

8 az újszegedi kendergyár, a vasárugyár,

9 a dohánygyár munkásai is.

10 Több üzemben az energia és nyersanyaghiány miatt voltak kénytelenek beszüntetni a munkát. Növekedtek a nyersanyagárak, a különféle termékek előállítási költségei, a vállalati kiadások.

11 A mezőgazdaságban is ugyanez volt a helyzet. A paprika termelési költsége pl. (1 kat. hold paprikatőke és megművelése) 1917-ben 2409 korona 70 fillér volt, ugyanez 1918-ban már 3225 korona. A kiadások költségei 34%-kal, az ár viszont csak 22—23%-kal nőtt.

12 Ezt tetézte, hogy a megélhetési viszonyok rosszabbodása és persze a sztrájkok miatt a munkabéreket is emelni kellett. A nagyobb szegedi gyárakban a dohány-, a kender-, a gyufa- és a téglagyárban, a malomiparban, a paprikafeldolgozás területén is felbomlott az egyensúly a termelési költségek és az értékesítési lehetőségek között. Az áruféleségek eladására vonatkozó hatósági korlátozások és a béremelések miatt kezdtek mutatkozni a gazdálkodási zűrzavar jelei.

13 A hirdetményeken, újságokban rendszeresen közzétett áremelkedések csak hozzávetőlegesen vetnek fényt a mindennapi megélhetési viszonyokra, s adnak hű képet a piacról. Az árak nem jelentették azt, hogy volt is elég áru. Sok élelmiszer eltűnt teljesen az ármaximálások idején. A fontos közszükségleti cikkeket csak uzsoraáron, lánckereskedőktől lehetett beszerezni. A háborús termelés, kereskedelem összezsugorodott, a behozatal megszűnt. Az alábbi táblázatban néhány árucikk árának emelkedését lehet megfigyelni 1914—1918 között:

14 6 CSML Közgy. jkv. 18 836/918. 367. sz. tárgys.; 1918. júl. 17. « Dm 1918. jan. 23.; Vál. dok. 70—72. 7 Dm 1918. márc. 14.; Vál. dok. 73—74. 8 A Cipész, 1918. jún. 16., Vál. dok. 76—77. 9 Vál. dok. 77—78. 10 Vál. dok. 78—80. 11 SZILÁGYI 1977. 12 SZFU 1918. okt. 5. 13 CSML Magyar Kender-, Len- és Jutaipari Rt. I. 1910—1944. Közgy. jkv. 1. 1918. 14 Dm 1919. jan. 9.; Kiss—TONELLI—SZIGETHY 1927. 129—130. 449