A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Történelem - Orbán Imre: Makó római katolikus temetői a 18–19. században

A másodszorra említett típusból szintén kevés maradt. A legrégebbi vitézlett Faragó János úré (1827) a római katolikusok temetőjében (10. kép), a másik érdekesebb Vinyó Jánosé a görögöknél (1840) látható (11. kép). Katolikus hívek esetében viszonylag ritka az inkább református temetők képét meghatározó félköríves záródású sírkő. Nálunk a latin rítusú temető IV. kerületének 3-ik parcellájában láthatunk egy ilyet.

57 Ennél sokkal inkább figyelemre méltó a Velcsov család sírhantján lévő, homokkőből készített, neoklasszicista s teljesen egyedinek számító síremlék. (12. kép) A helyi hagyomány szerint e kő a 20. század elején került ide, állítólag a lebontott szegedi Szent Dömötör templomból. Igaz, alig hetven éve van a temetőben, de a kő faragása ennél jóval régebbi, így ezért is érdemes a kiemelésre. A temetőben szép számmal fordulnak elő különféle obeliszkek. Ezeket vörös, fehér és fekete márványból készítették. Főként többsírhelyes családi temetkezőhely közepén, gyakran kő keretezéssel vagy kovácsoltvas kerítéssel körbefogva helyezték el ezeket (13. kép). Alakjuk, kiképzésük az általánosan bevett mintákat követi. Fölállításukat érthető módon csak a város vagyonosabb polgárai engedhették meg maguknak. így például nemes Fejérváry Mihály (1872), Kabay Sándor, görög katolikus parochus (1882), Csíkmádéfalvi Szentes Károly (1885), Görgői Farkas Mihály (1887) és mások. Elterjedésük a múlt század második felére esik. E kövekkel megjelölt sírokat a családok hosszú ideig használták. Igyekeztek a már egyszer megfaragott emlékeket gondozni, esetleg a korábban fölkerült szöveg lecsiszolásával újra fölhasználni. Megmaradásukat a karbantartás mellett jórészt a kegyeletnek köszöhetik. Ha a sírhely új kezekbe került, a tulajdonosok rendszerint ügyeltek a régi sírkövek megtartására. Ezek még ma is nemegyszer ott láthatók a temetőkápolna, a hajdan volt sírokon a későbbiek során épített kripták falai, illetve már az e században rakott „hősi oszlop" mellett. (3., 10. kép) A felállított sírkövek gondozásának sajátsága a görög katolikus temetőben ezek vasalása. Ha az időjárás viszontagságai már kikezdték a síremlékeket, akkor főként a sérülékenyebb keresztjüket, ritkábban az egész sírkövet annak formáját követő vaspánttal vették körül, így óva meg az enyészettől. (9., 11. kép) Az áttekintett emlékeken különböző szövegek mellett kiegészítő motívumok is láthatók. A kereszt ismételten való domborított vagy vésett megjelenítése mellett stilizált virág- és növényi ábrázolásokat találunk. Szívesen használták a „hit, remény, szeretet"-et jelképező lángoló szív, horgony és kereszt hármas motívumát, a keresztre boruló fűzfát, az elmúlásra emlékeztető, a földi élet végességére utaló koponyát. Előfordul a házastársak egymás mellett kitartó hűségét jelképező, két egymást fogó kéz megjelenítése. A nemes családok címerüket is rávésették síremlékeikre. (6. kép) A sírjelek mellett nagyobb anyagi áldozatot igénylő sírboltokat is találunk e temetőkben. Ezeket szilárd anyagokból készítették, és mindig, a rangosabb sírokkal együtt, a temető lelki központjának számító kápolna közelében építették. Többségük félig a föld felszíne alatti, olykor impozáns méretű, misézésre alkalmas oltárral, padokkal ellátott sírhely. Az építmények, az egyéb sírjelekhez hasonlóan, a legkülönbözőbb stílusjegyeket hordozzák. Az archaikus, a népi vonásokat jobban őrző, sárral tapasztott kripták a görög rítusúak temetőjében vannak. Külön érdemes kiemelni egy ottani klasszicista jellegű sírbolt timpanonját, amelyen, jobbára a házak 57 Fölirata: „ITT NYUGSZIK Horváth Gábor élt 50 évet meghalt 1895. Fia Sándor hősi halált halt a Galicziai harcztéren 1914. október 20. Ezen emléket emeltette — bánatos édesanyja Péntek Rozália élt 71 évet meghalt 1921. Béke poraira" 385